Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
2520 Az adósságállomány akkor keletkezett, amikor költségvetésen kívüli eszközökkel, költségvetésen, államháztartáson kívüli vállalatokon keresztül vállalt kötelezettséget az állam, elérve ezzel azt a lehetőséget, hogy ne kelljen azonnal megjeleníteni az államháztartás egyenlegében ezeket a kötele zettségeket. Így épületek a tavalyi évig az autópályák, a Diákhitel Központ ilyen szerepet játszott, ilyen szerepe volt az üzletrészfelvásárlásoknak, amelyek mindmind költségvetési funkciót töltöttek be, ugyanakkor költségvetésen kívüli elszámolási rends zerekben jelentek meg. Nyilvánvaló, ha tisztán akarunk látni az államháztartás tényleges helyzetét illetően, akkor ezeket illik az államháztartás mérlegrendszerébe beemelni, hogy egyértelmű képet kapjunk arról, ténylegesen hogy állunk, hogy használta fel a mindenkori kormányzat az adófizetők pénzét. Ez négy évig nem így történt, és tavaly visszamenőleg több év ilyen típusú tevékenységét rakta rendbe, amikor a tavaly decemberi költségvetési szavazás során ez a kormánytöbbség beemelte. (12.00) Nyilvánvaló, ho gy ez jelentős mértékű, kimutatott államadósság, de nem valóságos államadósságnövekedés volt, hiszen ez az adósság megvolt a korábbi időszakban vállalt kötelezettségekből. A külfölddel szembeni államadósság kapcsán ugyancsak azt tudom mondani, nem olyan egyszerű a helyzet, hogy ma dönt valamit a kormányzat, és holnaptól hatalmas léptékben elkezd növekedni az államadósság. Itt is inkább arról van szó, hogy az a gazdaságpolitikai fordulat, ami, nem vitatom, jó szándékú volt, csak éppen téves közgazdasági al apokon nyugodott, és ami a belföldi kereslet élénkítésével kívánta Magyarországot függetleníteni a nemzetközi dekonjunktúrától, az európai gazdaságokban és szélesebb értelemben a világgazdaságban tapasztalható recessziótól... - mondom, elfogadom, hogy jó s zándékú, de téves kiindulási pontra építkező gazdaságpolitikai fordulat volt, hiszen egy kicsi ország, a világgazdasági hatásoknak a külkereskedelmén keresztül erősen kitett ország, amelyik a nemzeti jövedelme jelentős részét a külkereskedelmi forgalomban tudja realizálni, nem képes befolyásolni a világgazdasági tendenciákat. És nem képes olyan belső keresletet támasztani, ami képes lenne magával vonni és maga után húzni mindazt a gazdasági kapcsolatrendszert, amit ez az ország a környező országokkal, a vil ággazdasággal kapcsolatban betölt. Nyilvánvaló, hogy a hatás fordított: a magyar gazdaság idomul azokhoz a feltételekhez, amelyeket a világgazdaság közvetít a számára. Ha egyébként valaki megteszi, hogy az európai uniós országok gazdasági növekedési trendj ét és a magyar gazdaság növekedési trendjét egy grafikonra felrajzolja, akkor látja, hogy szinte milliméter pontosan párhuzamosan futnak ezek a görbék egymással. Valószínűleg nem azért, mert a magyar gazdaság ilyen módon képes befolyásolni az Európai Uniót , hanem a hatás fordított. Most elméleti vitát tulajdonképpen nem is kell arról folytatni, hogy helyes volte a belső kereslet élénkítésére épülő gazdaságpolitika, hiszen az eredményét láttuk, hogy nem sikerült megállítani vagy megfordítani a gazdasági növ ekedés lassuló ütemének a trendjét. Tehát utólag azt lehet mondani, hogy az eredmény minősíti a gazdaságpolitikát, és akkor nem kell elméleti vitát folytatni a dologról. Nem váltotta be azokat a reményeket, hogy a magyar gazdaság töretlenül tud haladni egy növekedési pályán, hiszen 2000ben megtört ez a trend, és onnantól kezdve valóban negyedévről negyedévre csökkent a gazdaság növekedése - nem a teljesítőképessége, hanem a növekedési üteme. Hogy miért járt ez a külső egyensúly megbomlásával? Egyszerűen az ért, mert innentől kezdve a belföldi kereslet élénkítése nem a belföldön megtermelt jövedelmek felhasználásával történt, hanem a külföldről felvett jövedelmek bevonásával. Tehát külföldön megtermelt jövedelmeket vontunk be a belföldi kereslet fokozásába, é s ez egyenesen oda vezetett, hogy a külső egyensúly is megbomlott - ez természetesen megjelent a fizetési mérlegben. Így nem tartom meglepőnek azt az eredményt, amit nyilván sokan már akkor is mondtak, hogy ez a gazdaságpolitika, bár a gazdasági növekedést nem fogja tudni felgyorsítani, de az egyensúlyi állapotok megbomlásához vezet.
