Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter:
2509 Szeretnénk, ha lenne egy esélyegyenlőségi műsorsáv, de azt is szeretnénk, hogyha ezek a kérdések, hogy úgy mondjam, normális módon beépülnének a műsorszer kezetbe. Örülnénk annak, és támogatjuk az olyan programokat, a tévészerkesztőségek olyan törekvéseit, amelyek a fogyatékkal élők és a romák alkalmazását vállalják. Miért ne lehetne több roma bemondó? Miért ne lehetnének olyan fogyatékkal élők, akik kitűnő műsorszerkesztők és műsorvezetők? Miért nincsen az ő reprezentációjuk méltó módon megvalósítva egy demokratikus országban? A közvéleményformáláshoz a médiával való folyamatos kapcsolattartás is hozzátartozik, és folyamatosan felhívjuk a figyelmet mindazok ra a jelenségekre, amelyekkel nem értünk egyet. Ilyen például az a sokféle erőszakos, szimbolikus és fizikai erőszakmegnyilvánulás, amelyet a televízióban, különböző elektronikus és írott sajtóban nap mint nap láthatunk. Ezek az emberi méltóságot sértik. Nagyon gyakran jól meghatározható, hogy mely csoportok méltóságát sértik: nagyon ártalmasak a gyerekekre, nagyon ártalmasak különösen a nők csoportjaira, a védtelenebb, kiszolgáltatottabb emberekre. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezek ellen fel kell lépnünk, és már ott el kell kezdeni a közvéleményformálást, amikor még egész fiatal korban védtelen fiatalok vannak kitéve az erőszak különböző megnyilvánulási formáinak. Ezért olyan tananyagok készítését támogatjuk, amelyek az erőszakmentességre biztatnak, amelyek a megelőzés, a prostitúció, emberkereskedelem megelőzésében segíthetik a fiatal lányokat és fiúkat. Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalnak fontos feladata és törekvése az, hogy más minisztériumokkal együttműködve alakítsa ki a programját, éppen ezért nagyon sok olyan programunk van, amelyek sajátos szempontot érvényesítenek, és csak együttesen valósíthatók meg. Néhány példát engedjenek meg: az Oktatási Minisztériummal és az Informatikai Minisztériummal közösen digitális középiskolát támogatunk, amely olyan, az iskolai rendszerből kiszorult, elsősorban roma embereknek segít, akik érettségihez szeretnének jutni, és informatikai tudást, korszerű informatikai tudást is akarnak kapni. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal elindítottuk a “Toleran cia az egészségügyben” programunkat. Ennek az a lényege, hogy a túlterhelt kórházakba olyan szolgáltatásokat juttasson el, elsősorban olyan szociális szolgáltatásokat, amelyek a kiszolgáltatott betegek helyzetén segítenek. Egyrészt abban, hogy bizonyos szo lgáltatásokat nyújtanak nekik, amelyekhez ők betegségük miatt képtelenek lennének hozzájutni, másrészt az előítéletek oldásában is segít, hiszen nagyon gyakran előítéletekkel állnak szemben, nagyon sokszor információt ad, hiszen nem biztos, hogy a kevésbé képzett emberek pontosan megértik azt, hogy milyen kezelésben részesítik őket, és nagyon nagy szükség van arra, hogy tisztában legyenek a jogaikkal, kiszolgáltatott helyzetüket minél inkább kompenzálni tudják. Szolgáltatást nyújtunk a gyerekeknek is: nagyo n sok gyerek kórházban fekszik, a szülei nem tudják meglátogatni, mert vidéken élnek. Elindítunk egy önkéntes mozgalmat, támogatjuk az önkéntesek szervezett kórházi látogatását a gyerekek számára. Azt hiszem, hogy ebben az országban nagyon nagy az igény ar ra az emberekben, hogy segítsenek, és nagyon sokszor a szolidaritásnak nagyon szép formáival lehet találkozni. Szeretnénk megerősíteni ezeket a szolidaritási láncokat, szeretnénk, hogyha minden nehéz helyzetben élő embernek a társadalmi szolidaritás is seg ítene, és ezeket mi programokkal, pénzzel, ötletekkel támogatjuk. (11.10) A hátrányos helyzetű csoportok közül ki kell emelnünk a nők bizonyos csoportjait. A nők körében azok között nagyon nagy a szegénység kockázata, akik egyedülálló, idős emberek és vidé ken élnek; azok között, akik fiatalok és sok gyermeket nevelnek; azok között, akik egyedülállók, elváltak, egyszülős családban nevelik a gyermekeiket. Azoknál a munkavállaló nőknél, akik 40 éves koruk felett újra szeretnének alkalmazásba kerülni, ugyancsak nagy a munkanélküliség kockázata. Az ő számukra olyan, sokszor európai uniós pénzekkel támogatott programokat indítunk, amelyek egyrészt a reintegrációjukat, vagyis a munkaerőpiacra történő visszatérésüket segíti, másrészt abban
