Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László):
2397 Nem kétséges, hogy a számok néha kedvezőtlenebbn ek tűnnek, hiszen 2002 nyara, az első száznapos program, a második száznapos program a következő év viszonyítási alapját, a 2002es év számait olyan magasra lökte, hogy ehhez képest a további emelkedés is már rendkívül szerénynek tűnik. Hozzátartozik persz e az is, hogy 2002ben tértünk át a nemzetközi elszámolási rendszerre, és ezért a számok az időrendben sem mindig biztonsággal összevethetők. De azt biztonsággal kimondhatjuk, hogy a jóléti kiadások a tortából 2001 óta 2728 százalékkal részesülnek, évről évre egy picit emelkedő mértékben. Hogy ez sok vagy kevés? Valószínűleg több, mint amennyit ez az ország ebben a pillanatban kemény mérlegelés nélkül elbír, és valószínűleg kevesebb, mint amennyire szükség van. És akkor hadd térjek vissza a családtámogatás i rendszerre, illetve a gyermekek támogatására. A mi értékrendünkben a gyermeknek emberi méltósága jogán jár a társadalom támogatása. Jár az, hogy tudhassa: ugyanolyan, mint a többi, ha szegény, családjának a szegénysége nem zárja ki a befogadó társadalomb ól, és nem kell feladnia, nem kell azt hinnie, hogy családja szegénysége az ő számára kikerülhetetlen sorsként tovább öröklődik. Ha fogyatékkal él, ha depressziós térségben lakik, ha egyetlen szál könyv sincs abban a lakásban, ahol lakik, akkor is lesz esé lye arra, hogy kitörjön a szegénység szörnyű kalodájából. Hogy jóke erre az eszközeink? Mindenesetre jobbak, mint amit az előző kormány alkalmazott. Nem emeltük az adójóváírást, de megtartottuk. Megtartottuk. És tessék gondolkodni, ha a személyi jövedelem adó csökken, akkor az adójóváírás lehetősége a számok törvényei szerint több családhoz jut el, több család tudja teljességgel kimeríteni az adójóváírás lehetőségét. És tessék gondolkodni - képviselőtársaim közül Béki Gabriella erről a kétperces időkeretben beszélt , hogy bár az adójóváírást nem emeltük, megemeltük a gyermekekhez jutó pénzeket, legelsősorban azt a családi pótlékot, amelyet mi a gyermekellátási rendszer alapjának tekintünk. Hogy a jövő évi kevés? Mihez képest? A négy évi nullához képest? (Dr . Mátrai Márta: Ugyan már!) Vagy ahhoz képest, hogy ezt a családi pótlékot megemeltük egyszer 20 százalékkal, és tizenháromszor fizetjük ki? Ehhez képest persze nem lehet évente 20 százalékkal emelni. Megemeltük a lakáscélú szociálpolitikai kedvezményeket, és tessék már kiszámolni, hogy egyegy családhoz a korábban kifizetett pénzeknek hányszorosa jut el (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: 0,75!) , és éppen a gyermeket nevelő családokat hogyan segíti hozzá ahhoz, hogy lakáshoz jussanak. És termé szetesen a gyermekvédelmi támogatás soha nem volt kiegészítő családi pótlék, a gyermekvédelmi támogatás mindig azoknak járt, akiknek a törvény szerint járt és jár most is, csak éppen erről szó nem esett. Nem egyszeri vagy véletlen emelésekkel, vagy egyszer i, tizenharmadik kifizetéssel, hanem garantált indexálással, amellyel a rendszeres gyermekvédelmi támogatás emelését hozzákötöttük a mindenkori legkisebb nyugdíj emeléséhez. És valószínűleg mindenki tudja, aki önkormányzati kérdésekről beszélt, hogy a rend szeres gyermekvédelmi támogatásban is részesülő családok jelentős része eddig is ingyen kapta az iskolai vagy óvodai étkezést, és eddig is ingyen jutott hozzá a tankönyvekhez, mert ebből az összegből fizették ki az önkormányzatok, teljesítve a kötelességük et, és élve azzal a lehetőséggel, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás természetbeni juttatásokra is fordítható. De azzal, hogy erre most külön költségvetési pénz van, ezek a családok a rendszeres gyermekvédelmi támogatást másra fordíthatják, vagy a családok javára másra fordíthatja az önkormányzat: ruhára, cipőre, nyaralásra olyan családoknak, amelyeknek a gyerekei még soha nem mehettek el nyaralni. Sok vagy kevés - mindig nézőpont kérdése. A soha meg nem elégedés politikusa szeretnék lenni, és soha nem szeretnék odáig eljutni, hogy nincsen tovább teendőnk, vagy nekem nincsen tovább személyes teendőm. De szeretném azt is, ha a realitások talaján és az igazság határai között vitatkoznánk a költségvetésről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorok ban.) ELNÖK (Mandur László) :
