Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2379 Itt egy pillanatra meg kell állnom a béremeléseknél: az 50 százalékos béremelés egy dicsérendő dolog, mi is megszavaztuk, fontos. De talán ennek a kommunikációs súlya nagyobb volt, mint amit arányaiban az el őző ciklussal összevetve érdemes lett volna megtenni, hiszen 50 százalék fölött emelkedett az elmúlt négy évben a szociális ágazatban dolgozók bére. Nem sokalljuk, és többre van szükség, de úgy tűnik, hogy ebben a költségvetésben ennek a folytatása nem tör ténik meg. Ha már az idősekről van szó, egy mondatot engedjenek meg a nyugdíjakkal kapcsolatban is. Annak idején a Hornkormány szerződést kötött a nyugdíjasokkal, hogy a '9596ban elszenvedett súlyos reálértékvesztést majd pótolja. Azzal vádolnak minket, hogy elvettünk a nyugdíjasoktól iksz összeget. Holott mi történt? Mi egy másik szerződést kötöttünk a nyugdíjasokkal, amely többet adott, ezért ne higgye el senki azt a jól hangzó, de valótlan állítást, hogy iksz milliárd forintot kivettünk volna a nyugdí jasok zsebéből. Ez egyszerűen nem igaz. A polgári kormánynak ez az új szerződése egy új konstrukcióban 1617 százalékos reálértéknövekedést jelentett. A nyugdíjaknál azonban van egy nagyon fontos szempont, amit mostanában nem említenek, de érdemes felvetn i, ez pedig a relatív jövedelmi pozíciónak, a nyugdíjasok, idős emberek relatív pozíciójának a változása. Mit jelent ez? A bérekhez viszonyított változást. A 2002 előtti ciklusban, tehát '98 és 2002 között a nyugdíjak 2,7 százalékkal jobban emelkedtek, min t a bérek, vagyis a nyugdíjasok relatív pozíciója jelentős mértékben javult - most nem ez várható. Számokat még nem látunk, de nyilvánvaló, hogy a bérek sokkal jobban emelkednek, mint a nyugdíjak, tehát lemaradnak a nyugdíjasok. Most az áremelésről nem bes zélek, hogy milyen kompenzációt és mikor kapnak - egy éven keresztül fogják viselni annak terhét a novemberi kompenzációig. De még egy szempontot meg kell említenem a nyugdíjakkal kapcsolatban: a kötelező nyugdíjemelés fölött 3 százalékot vezettünk be, ami már hagyománnyá vált. Ez évente 18 ezer forintot jelent mai számban nézve a nyugdíjasoknak; a kötelező emelés feletti jelenlegi összeg, az 53. heti nyugdíj 12 600at - ez a különbség a nem törvényben kötelezettségként előírt nyugdíjemelés fölötti emelésné l. És végül engedjenek meg még egy területet: a fogyatékosok, a fogyatékossággal élők helyzetéről. A fogyatékosok évében ez a társadalmi csoport kapja a legnagyobb megszorítást: a fogyatékosügyi programra szánt költségvetési támogatás 2003ban is 35 százal ékkal csökkent, már 2003ban. Tehát ebben az évben ez a program jelentősen megfogyatkozott, de gyakorlatilag leállt az akadálymentesítési program is, és ez 2004ben sem fog belendülni. Az érdekvédelmi szervezetekről sok szó esett: 22,5 százalékkal csökkent a támogatásuk; a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány támogatása 15,5 százalékkal csökken. És ami nagyon fontos: a nappali ellátás normatívája gyakorlatilag befagyasztva, tehát körülbelül 6 százalékos reálértékveszteséget fog elszenvedni, pedig erre a típus ú ellátásra a fogyatékos gyermekeket nevelő szülőknek igen nagy szükségük van. Mindezek után megkérdezem, hogy a költségvetés mögött milyen eszmeiség, milyen jövőkép van. Úgy érzem, hogy ez a rövid összehasonlítás is sugallta, hogy mi egy másik Magyarorszá gban, egy másik jövőben gondolkodunk, mint a kormány: mi egy olyan jövőben, egy olyan Magyarországban, ahol fontos a család, az egészséges társadalom és a segítségre szoruló ember. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László ) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselő asszonyának. Parancsoljon! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom szó nélkül hagyni, amit Harrach Pét er képviselő úrtól hallottunk. Ő azzal kezdte, hogy a költségvetés nemcsak matematika, hanem világnézet, szemléletmódot tükröz. Igaza van: szemléletmódot tükröz, de akkor nevezzük nevén ezt a szemléletmódot, illetve a két kormány közötti szemléletmód külön bségét: amiről Harrach Péter úr beszélt, azt úgy nevezhetnénk, hogy az öngondoskodásra képes családok gyermekeinek a
