Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ):
2340 Hozzáértő közgazdászok azonban már akkor aggódva fel hívták a figyelmet, hogy ez a könnyebbség nem tart, nem tarthat sokáig, ha az ország gazdaságát nem sikerül olyan pályára állítani, amelynek teljesítménye hosszú távon és tartósan alapozza meg az életszínvonal emelését. Most, amikor a 2004. évi költségveté s tervezetét elemezzük, azt keressük benne, hogy hogyan tudunk eleget tenni annak a nagyon is méltányolható elvárásnak, hogy országunk lakossága ne legyen folyamatosan kiszolgáltatva a húzd meg, ereszd meg gazdaságpolitikának. Hiszen ha végignézzük a rends zerváltás utáni kormányok működését, jól látható, hogy a jobboldali kormányok - különösen a választási ciklus végéhez közeledve - mindig olyan gazdaságpolitikát folytattak, amellyel a belső keresletet mesterségesen élénkítették, azaz úgy tettek, mintha leh etne jobban élni annál, mint amit a gazdaság ténylegesen teljesít. Így aztán a jobboldali kormányokat követő baloldali liberális kormányok minden kormányzásuk alatt rákényszerültek a szigorú takarékossági intézkedések meghozatalára. Most is ez történt; Bár nem tagadható az sem, hogy a jelenlegi kormány társadalmilag indokolt bérnövelő és szociálpolitikai intézkedései sem voltak arányban a gazdaság adott teljesítőképességével és a bennünket körülvevő, gazdaságunkat meghatározó világgazdasági folyamatokkal. 2 004ben már nem kerülhetjük el, hogy alaposan szembenézzünk bel- és külgazdasági körülményeinkkel. Ha valóban a főlépcsőn akarunk Európában közlekedni, elengedhetetlen, hogy megteremtsük versenyképes gazdaságunkat, és megteremtsük azt az intézményi alapot is, amely képes az uniós csatlakozás előnyeit befogadni és hátrányait korrigálni. Sokan és sokféleképpen vitatják, hogy mikor, milyen időpontban és milyen előkészületek után tudunk jól csatlakozni az eurózónához, azaz mikortól és milyen gazdasági helyzetbe n leszünk részesei az európai közös pénzrendszernek. Én azt gondolom, hogy az eurózónához csatlakozás jelentősen csökkentheti a magyar vállalkozások pénzpiaci kiszolgáltatottságát, persze csak akkor, ha rendbe tesszük költségvetésünket és kellően megalapoz zuk versenyképességünket. Mindehhez államháztartási szinten elengedhetetlen az államadósság mértékének csökkentése. Egy nagymértékben eladósodott országot - mint azt tapasztalatból tudjuk - szinte senki nem támogat, ugyanakkor sokféle erő rángathatja szét. Persze, a költségvetési hiány csökkentése nem túl jól működő gazdaságnál fájdalmas dolog, hiszen nagyon sokféle érdeket sérthet. A bevételek növelése új, zsebre menő terheket jelent, a kiadások csökkentése pedig jólrosszul kialakult rendszereket kényszer ít változásokra. A 2004. évi költségvetés tervezete a hiány jelentős csökkentését tűzi ki célul, amikor annak mértékét a GDP 3,8 százalékában határozza meg. Ez a nagymértékű csökkentés a költségvetés egyensúlya szempontjából elfogadható. Mégis, engedjenek meg néhány kritikai észrevételt! Kedvezőbb lett volna, ha az egyensúly megteremtésével egy időben reform értékű változások is kezdődnek a nagy társadalmi elosztórendszerekben. A reformok azonban sok társadalmi ok miatt ma is - ugyanúgy, mint az elmúlt 13 é vben - vontatottan haladnak. Így nem véletlen, hogy a javaslatban a kiadások tervezett csökkentése néhány területen indokolt feszültséget okoz. A legnagyobb gond az önkormányzatoknál van, bár az önkormányzatok helyzete nem most hirtelen, hanem mondhatni, f olyamatos állandóssággal romlott, mégsem fogadható el, hogy demokratikus intézményrendszerünk önkormányzati pillére folyamatos finanszírozási gondok között vergődik. Szakértők szerint a költségvetési tervezet egészségügyi fejezete sem tartható, gyorsuló re form nélkül magában hordozza néhány kórház pénzügyi ellehetetlenülését, esetleg bezárását, a lakossági gyógyszerek ártámogatásának csökkentését. Mindezeket pedig nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el a közvélemény. Mindebből valószínűsíthető, hogy a hiány a tervezettnél nagyobb lesz. Szakértők szerint már most megállapítható, hogy közel 4,3 százalékos deficit várható. A hiány csökkentésének másik eszköze a költségvetés bevételeinek emelése. A szükségesnél lassúbb gazdasági növekedés miatt ez a közterhek nö velését jelenti. A közterhek növelése is jobban elfogadható lenne, ha valódi reformok megvalósítását szolgálná. És még valami: a közterhek viselésében nemcsak a gazdasági célszerűséget, de a társadalmi igazságérzetet is figyelembe kell
