Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
2302 Én keresem természetesen ennek a lehetőségét , hiszen két oldala van az ügynek. Az egyik oldal, a tulajdon tiszteletben tartása szempontjából természetesen egy lehetetlen állapot az, hogy valaki nem tud hozzájutni a tulajdonához, ez teljesen természetes, ugyanakkor szeretném, ha a képviselőtársaim is belátnák azt, hogy ha 1 millió 200 ezer hektárt felaprítunk 1,52 hektáros darabokra - ebben természetesen a 0,2 hektáros is szinte benne lenne, ami ki sem mérhető , abban az esetben az utakra egy nagyon jelentős részt ki kell hasítanunk, másrészt pedig ezek a tulajdonosok nem kívánják ezeket a területeket művelni. Itt harcolunk a parlagterületek ellen, be kell önöknek is látni, hogy igazából azokon a területeken burjánzik ez a növény, és keseríti meg az ott élők életét, ahol nincs ember, aki bérbe vegye ezeket a területeket, nincs ember, aki művelje, a tulajdonos eladni sem tudja, bérbe adni sem tudja, megfelelően ápolni sem tudja. Azt hiszem, ha ilyen területeken olyan tulajdonosi szerkezet jön létre, ahol a tulajdonosoknak csak a fele legyen az, aki ily en helyzetbe kerül, azt hivén, hogy majd drágábban el tudja adni ezt a kisparcellát, mint az osztatlan tulajdonközösséget, vagy jobban bérbe tudja adni, az nagyon komolyan csalódni fog. Úgy gondolom, hogy visszahull a mi fejünkre, és az állami költségvetés ből kell majd rendeznünk ezeket a problémákat, miközben 7 milliárd forintot elköltünk arra, hogy négyöt év alatt kimérjük, mert ez körülbelül ekkora munkát jelent azoknak a földhivataloknak, amelyek egyébként is agyon vannak terhelve. Ma is adott a lehető ség, ha a tulajdonközösségben meg tudnak egyezni a tulajdonosok, ki lehet méretni a területet, ha megelőlegezik a kimérés költségeit, utólag a költségvetés ezt meg fogja téríteni. Több képviselőtársam felvetette itt a családi gazdálkodók problémáját, és me gmondom őszintén, hogy a felszólalások között nagyon nem tetszettek azok az alapállások, amikor kistermelő, szövetkezet, kinek mennyi jutott, miből mennyi jutott; én úgy gondolom, hogy véget vetettünk annak az időszaknak, amikor a részrehajlás és a megoszt ás határozza meg az agrárpolitikát. Ma minden egyes termelő ugyanolyan értékű ember, hozzá tud jutni az agrártámogatásokhoz, hozzá tud jutni a hitelekhez is; természetesen a hiteleket nem a kormány adja, hanem a pénzintézetek adják. A korábbi időszakban, u gyan ma nem hangzott el, de az ellenzéki képviselők olyan követelésekkel álltak elő, hogy az állam adjon százszázalékos kezességvállalást egyegy hitel felvételére. Szeretném elmondani, hogy ez nonszensz, képviselőtársaim. A jövő évre nekünk 34 milliárd f orintot kell terveznünk az ilyen típusú kiadott hitelekre, amit esze ágában sincs a hitelvevőnek visszafizetni, de nincs is, ami igazából fedezze a visszafizetést. Ezt a mindenkori éves agrártámogatásból kell helyettük visszafizetni, tehát a többi termelő kárára; úgy gondolom, hogy ez hazardírozás, ezt nem szabad megtenni. Azt tervezzük, hogy az európai csatlakozási hitelcsomagban, amelyet a jövő év elején szeretnénk meghirdetni, a kistermelőknek, a kisebb termelőknek nagyobb garanciavállalást tennénk, éppe n azért, mert a hitelfelvétel az ő átállásuk szempontjából is nagyon jelentős, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez száz százalék semmiképp nem lehet, 7080 százalékos mértéknél tovább nem tudunk terjeszkedni. Őszintén bevallom, hogy azt a kirakatpolitikát n em kívánjuk folytatni, amely településenként egykét gazdálkodót kiemelt lehetőséghez juttat a többiek kárára, ennek hosszú távon semmi értelme nincs. Magyarországon nem 17 ezer egyéni vállalkozó van, hanem 200 ezer regisztrált egyéni vállalkozó van. Ha va laki úgy gondolja, hogy a 17 ezer megérdemli az extra stafírungot, a kiemelt támogatást, azok nem mi vagyunk; bármelyik megyében lakik a mezőgazdasági termelő, bármely formában gazdálkodik, családi bt.ben vagy őstermelő, részünkről ugyanolyan jogon jut tá mogatáshoz. Igazából, hogy a bank hogyan ítéli meg, az rajta múlik elsősorban. Nyilvánvalóan, aki visszamenőleg háromöt évre egyetlen fillér eredményt nem tud felmutatni a gazdálkodási elszámolásai kapcsán, az nagyon nehezen jut hitelhez. Tehát látható, h ogy mi az adókedvezményeket is jelentősen növeltük, önök négy év alatt a 250 ezer forintos adómentes határt nem változtatták meg, az 1997ben született meg, a Medgyessykormány az első évben ezt 400 ezer forintra emelte, a jövő évben pedig 600 ezer forintr a fogja emelni, miközben a kistermelői adózási felső határt is minden egyes termelő számára 6 millió forintban állapítottuk meg, éppen a kirakatpolitika megszüntetése okán.
