Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELETI GYÖRGY (MSZP):
219 Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Nyitray András úr, a Fidesz képviselője. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Ahogy a magyar népi bölcse sség igen helyesen mondja, hamar munka ritkán jó, és én úgy gondolom, hogy ilyen típusú döntéseknél ez különösen érvényes. Én ugyan készséggel elhiszem, hogy az az időveszteség, ami messze nem volt végzetes a iraki kontingens kiküldése ügyében, valakinek t úl sok volt, de én például erőteljesen kétlem, hogy még ezzel is elértük volna azt, hogy ott a magyar katonákat ne tekintsék ugyanolyan ellenségnek, mint az amerikaiakat, különösen ha még ugyanolyan ruhát is viselnek, mint az amerikaiak. Lehet, hogy vannak baráti törzsfőnökök, akik ezt másként gondolják, de remélem, hogy nem ad erre csattanós választ az élet, hogy valójában minek tekintik őket. Én azt gondolom - és itt erről eddig nem beszélt senki , hogy azért itt a 3. § indoklásában van egy szerintem éle tveszélyes kockázat. Miről is szól ez? Arról szól, hogy hagyjuk el a javaslatból a külföldi fegyveres erőknek az ország, azaz a Magyar Köztársaság területéről kiinduló külföldi alkalmazására vonatkozó szövegrészt. Azért engedje meg a világ, ez azt jelenti, hogy a valamilyen útonmódon ide került külföldi fegyveres erő gondol egy nagyot és merészet, és, mondjuk, valamelyik szomszédunk ellen elindít egy hadjáratot, és ebben olyan szinten engedékenyek vagyunk, hogy ehhez még a mi parlamenti jóváhagyásunk sem k ell. Én ezt semmi szín alatt nem támogatnám. De azt gondolom, hogy Göndör képviselőtársam jó helyen kapiskál, amikor azt mondja, hogy bennünk most, ebben a történelmi szituációban nincsen túl nagy készség egy ilyen típusú alkotmánymódosítás elfogadására. E zt jól tetszik látni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Keleti György úr, az MSZP képviselője. KELETI GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem azért nyúj tottam be a javaslatomat - így értettem Göndör úrnak a szavait , hogy szondázzam a parlamentet, hogy mit fognak elfogadni, és mit nem, és akkor azt követően majd a kormány benyújt egy másikat. Én azért nyújtottam be, mert valóban szükségét éreztem az alko tmány módosításának, mert olyan helyzetek alakultak ki ennek a kormányzati ciklusnak az idején a parlamentben, ami indokolttá teszi a gyorsabb és operatívabb működését azoknak a jogszabályoknak és engedélyeztetési szabályoknak, amelyek a NATOkötelezettség ből eredő alkalmazást teszik szükségessé. Meg kell mondjam önöknek őszintén, hogy ismerem ugyan a kormány által benyújtott indítványt, velem erről senki nem váltott szót, sem az Igazságügyi Minisztérium részéről, sem más szervezet részéről. Nem vagyok sért ődékeny ember, de azt gondolom, hogy illene valamit mondani annak a képviselőnek, aki benyújtott egy alkotmánymódosítást, hogy fiú, jövünk egy másikkal, fogd vissza magad, vagy pedig hogy értelmezed, ami itt történt. Én azt gondolom, ez a mi belső ügyünk, de azért itt, a parlament előtt szerintem erről őszintén kell beszélni. Én tehát azt gondolom, hogy amit benyújtottam, az előbbre vinné azt az ügyet, amit úgy hívunk, hogy a szövetségi kötelezettségünk vállalása. Szeretném néhány képviselőtársamnak elmonda ni: a járőrözés szó jelenleg is benne van az alkotmányban, tessenek kérem elővenni és megnézni, csak most a külföldi, a szövetséges légierő járőrözéséről van szó, ami viszonossági alapon történne az általam javasoltakban. Amit Nyitray úr felvet, hogy felel őtlensége a Magyarország területéről kiindulót: tessék nekem megmondani, Nyitray úr - ugyanis nem egyértelmű az alkotmány, és azért szükséges módosítani , mit jelent az, hogy Magyarország területéről kiinduló. Egyes értelmezés szerint az, amit ön mond,
