Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
2150 Azon vagyunk, és bízvást mondhatom, hogy ez a költségvetés minden esélyt megad arra, hogy Magyarország sikeres legyen a csatlakozási folyamatban, és tartós, fenntartható gazdasági növekedést érjen el a következő években. Október vége van, szokásosan a költségvetési expozé ideje, de talán érdemes egy pillanatra kitérni arra, hogy tegnap este több mint tízórá s tárgyalás után az Érdekegyeztető Tanácsban éjfél után megállapodás született. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságpolitikában, nemcsak a monetáris politikában, ahol az inflációs célkitűzésről sikerült megegyezni a Magyar Nemzeti Bankkal, a költségvetésnél, ah ol reményeim szerint december közepére egy jó költségvetést fogadhat el a parlament, hanem a jövedelempolitikában, a bérpolitikában is október végére megállapodás született. Tegnap éjszaka sikerült egy olyan megállapodást kötnünk, amelynek alapján a versen yszférában 78 százalékos lesz a bérajánlás, 53 ezer forint lesz a minimálbér, és ezt mind a munkaadók, mind a munkavállalók támogatják. Azt gondolom, az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni. Október vég én egy jól működő cégnél már a jövő évi üzleti terven gondolkodnak, már azon spekulálnak, hogy milyen beruházásokra, milyen befektetésekre van szükség, hogy a versenyképességet, a hatékonyságot tudják növelni. Ahhoz, hogy kiszámítható, stabil gazdasági kör nyezetet tudjunk teremteni, ehhez segít ez a megállapodás, amelyik az éjjel megszületett, és amely összhangban van a benyújtott költségvetési törvényjavaslattal is, amely összhangban van azzal is, amit az antiinfláció elérése érdekében közösen a Magyar Nem zeti Bankkal célul tűztünk ki. Azt hiszem, hogy ebbe a keretbe illesztve könnyebb lesz a költségvetési törvényjavaslatról is tárgyalni, és mind a vállalkozóknak, mind az állampolgároknak egyértelműbb és könnyebb lesz a jövő évet előkészíteni. A költségveté si vita kapcsán a bizottságokban, a sajtóban természetesen már elindult a vita az elmúlt hetekben, és mondhatom, hogy vannak, akik sajnos gazdasági válságról, megszorításokról, az EUval szembeni nettó befizető pozícióról, egyes gazdasági ágazatok haldoklá sáról vizionálnak. (8.50) Mindez tévedés, és nem több egyszerű hangulatkeltésnél. A magyar gazdaság egy alapvetően egészséges, jó kondíciójú emberhez hasonlítható, akit súlyos fertőzés döntött le a lábáról. Ez a fertőzés nem kezdte ki a szervezetét, állapo ta mindvégig stabil maradt, és hamarosan elhagyhatja a kórházat. Egy egészséges szervezet számára is nagy kihívás egy komoly fertőzés, nehéz volt a tavalyi év is. Nehéz és olykor nagy akaraterőt kíván a felépülés és a rehabilitáció is, így nehéz év lesz a 2004 is. De ma már tudjuk, hogy helyes volt a diagnózis, jól választottuk meg a terápiát, hiszen a magyar gazdaság állapota határozottan javult az elmúlt időszakban. 2003ban elindítottunk egy gazdaságpolitikai fordulatot, mert tudtuk, hogy e nélkül a magy ar gazdaság menthetetlenül belekerül az adósságspirálba. Most, amikor a 2004es költségvetés vitáját megkezdjük, elmondhatjuk, hogy ennek a fordulatnak az eredményeit már elismeri a piac, de nem állíthatjuk, hogy már mindenki tudja, miért érdemes továbbmen ni ezen az úton. Engedjék meg, hogy előbb felvázoljam ezért, hogy hol tartunk és hová megyünk, és csak ezután ismertessem önökkel, hogy ez a költségvetés miképp segít abban, hogy ennek az útnak sikeresen a végére is érjünk. A magyar gazdaság rosszkor volt rossz állapotban, amikor 2002ben az új kormány megkezdte programjának végrehajtását. Rossz állapotban volt, mert az előző kabinet egy anticiklikus gazdaságpolitika köntösébe bújtatva végtelenre nyúlt és minden korábbinál több pénzbe kerülő választási kamp ányt folytatott. A gazdasági növekedés lassulását az egekig szökő államháztartási túlköltekezéssel sem lehetett megállítani, megjegyzem, ez nem is sikerülhetett. A kétéves költségvetés elleplezte a duzzadó államháztartási hiányt, az ebből fakadó inflációs nyomást pedig a hatósági árak befagyasztása és a túlzottan erős forint ellensúlyozta. Amikor 2002ben kitisztáztuk a költségvetést, rekord magas államháztartási hiánnyal és ennek megfelelően megugró államadóssággal szembesültünk. Nyilvánvaló volt, hogy ez az út tovább nem járható.
