Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2109 A törvényjavaslat az esélyegyenlőséggel kapcsolatban egy keretszabályozást alakít ki úgy, hogy keretet biztosít azoknak az állami intézkedéseknek, amelyek a közösségi erőforráso k leghatékonyabb felhasználását teszik lehetővé. A törvényjavaslat az egyes ágazati törvények és a javaslat fogalomhasználatát egységesíti, továbbá elvégzi az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó közösségi normák teljes körű harmonizációját. Az előttü nk fekvő törvényjavaslat az általános rendelkezések, az I. fejezet rendelkezései 111. § körében határozza meg az egyenlő bánásmód követelményét, és meghatározza az összefoglaló fogalmakat, valamint az egyenlő bánásmód megtartására kötelezettek kettős köré t is, de meghatározza azokat a jogviszonyokat is, amelyekre nem terjed ki az egyenlő bánásmód követelménye. (18.50) A törvényjavaslat taxatív módon felsorolja, majd meg is határozza az egyenlő bánásmód követelményét megsértő magatartásokat, ilyen a hátrány os megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. Az előnyben részesítés viszont az egyenlő bánásmód követelményének alkotmányos korlátja lehet akkor, ha az ér intettek egyéni kvalitásait is figyelembe veszi, és nem biztosít feltétlen előnyt. A törvényjavaslat az eddigi jogszabályokban meghatározott eljárások sorát egy új, e célra létrehozandó közigazgatási hatóság előtti eljárással bővíti, ezzel még nagyobb lehe tőséget biztosítva az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények érvényesíthetőségének. E speciális szerv eljárásának a kezdeményezése nem zárja ki, hogy a jogsérelmet szenvedett személy más eljárást is indíthasson, például polgári peres el járást. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy feltétlenül szükség vane egy új közigazgatási szerv létrehozására, miért nem lehet e feladatot már működő közigazgatási szervhez telepíteni. A jelzett hatóság egy közigazgatási szerv, amely a feladata ellátása s orán az állami szervekkel és nem kormányzati szervezetekkel köteles együttműködni, és alapvetően az államigazgatási eljárásról szóló törvény alapján jár el, az egyedi ügyek kivételével a miniszterelnök által felkért tanácsadó testülettel együttműködve. A t anácsadó testületbe, a kérdés jelentőségét nem vitatva, miért nem az esélyegyenlőségi miniszter kéri fel a tagokat? A javaslat rögzíti a hatóság által különkülön vagy együttesen alkalmazható szankciók körét is: a jogsértő állapot megszüntetésének elrendel ése, a jogsértő magatartás további folytatásának megtiltása, a jogsértés tényének nyilvánosságra hozatala, 50 ezer forinttól 6 millió forintig terjedő bírság kiszabása, továbbá más törvényben meghatározott közigazgatási szankciókat is alkalmazhat. A hatósá g határozata ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye, viszont a közigazgatási határozatokra vonatkozó általános szabályok szerint bírósági felülvizsgálatnak igen. A per a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik. A hatóság és a társadalmi, valamint az érdekképviseleti szervezetek ezekben az eljárásokban a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján általában képviselőként járhatnak el. A javaslat a bizonyítási terhet a jogsérelmet szenvedett félre vagy a közérdekű jogérvényesítésre jogosultra, az ügyészre, a hatóságra, a társadalmi és érdekképviseleti szervekre hárítja, vagyis nekik kell bizonyítaniuk a jogsérelem által bekövetkezett hátrányt. A másik fél még egy sikeres sértetti bizonyítás esetén i s eredményes kimentési bizonyítást folytathat le, ha bizonyítani tudja, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében azt nem volt köteles megtartani. A javaslat a III. fejezetben az egyenlő bánásmód követelményé nek érvényesítését szabályozza az egyes területeken, így a foglalkoztatás, a szociális biztonság, az egészségügy, a lakhatás, az oktatás és képzés, az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybevétele terén. A IV. fejezetben a 3135. § rendelkezik a részprog ramokat is magába foglaló országos esélyegyenlőségi programról, melynek célja, hogy az élet valamennyi területén megelőzze a hátrányos megkülönböztetést, és elősegítse egyes társadalmi csoportok tagjainak esélyegyenlőségét. A programot, amely kormányzati i ntézkedések gyűjteménye, és forrásait a központi költségvetés
