Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2106 az ombudsmani hivatal feladata; az országgyűlési biztosoknak van joga arra, hogy ezekben az ügyekben vizsgálódjanak, eljárjanak, és javaslatokat fogalmazzanak meg az Országgyűlés számára. Mégis azt gondolom, hosszan érvelni amellett, h ogy egy ilyen törvényre, ami igazán részletező, ami alaposan körüljárja ezt a kérdéskört, az életnek minden területére kitérve szükség van, legalábbis a szabad demokratáknak régóta ez az álláspontja, hogy jó lenne, ha ez a törvény megszületne, éppen ezért örülünk, hogy végre itt tartunk, az általános vitánál, örülünk, hogy benyújtásra került, és általános vitára alkalmasnak tartottuk az anyagot. Ezzel még túlságosan nem dicsértem meg ezt a tervezetet, mert nekünk magunknak is jó néhány ponton problémánk van vele, és azt szeretnénk, hogy még a vita folyamán, az általános vitában, illetve a részletes vitában módosító indítványokkal lehessen rajta alakítani, változtatni. De úgy értettem az államtitkár úr expozéját, hogy erre nyitott a tárca, és azt remélem, hog y valóban ennek a folyamatnak a végén konszenzussal tudjuk majd elfogadni ezt a javaslatot. Szeretnék megemlékezni arról - némiképp bizonyítva, hogy az SZDSZ mennyire elkötelezett a téma iránt , hogy volt már egy törvényjavaslat, amelyik eljutott a Ház el é. Egészen pontosan 2001 februárjában nyújtotta be két képviselőtársam, Kóródi Mária és Hack Péter azt a törvényjavaslatot, amelyben mi magunk, a saját eszközeinkkel próbáltuk meg kezelni ezt a kérdést, és rendkívüli mértékben sajnáltuk, hogy nem jutott el az általános vitáig ez a javaslat. Az az akkori javaslat némiképpen szűkebb kört próbált szabályozni, ez a jelenlegi sokkal szélesebb kört markol; másfelől viszont az az eszköztár, amellyel dolgozik, némiképp kevesebb, mint amit mi akkor javasoltunk. Mind annyian tudjuk, hogy minden törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle, amennyi megvalósítható belőle, ezért természetes, hogy mindjárt a “szükség vane rá” című kérdés után a második kérdés az alkalmazhatóság kérdése: valóban közelebb kerülünke egy oly an állapothoz az országban, ahol az egyenlő bánásmód, hogy úgy mondjam, uralkodóvá válik, ha ez a törvény megszületik, vagy önmagában véve a törvény nem jelent majd erre garanciát? Azt gondolom, hogy ez a második kérdés az igazán fontos a törvény megfogalm azásával kapcsolatban. Hadd mondjak egy példát, ami különbség a saját korábbi, tehát a szabad demokrata képviselők által benyújtott korábbi javaslathoz képest. Az alkalmazhatóság kérdése mindjárt a történet elején ott merül fel, hogy hogyan is fog tudomást szerezni az a bizonyos hatóság, amelyiknek az ügyben lenne jogosítványa lépni, ha az érintett, a sértett nem mozdul meg. A valamikori törvényjavaslatban éppen ezért volt egy ösztönző elem, amely az érintettet, a sértettet abban az irányban motiválta, hogy hozza felszínre azt a sérelmet, ami őt érte. Azt gondolom, hogy enélkül, ha meg is születik a törvény, nagyon sok hátrányos megkülönböztetés továbbra is és folyamatosan rejtve marad, lappangóan létezik majd a társadalomban, és nem történik vele semmi. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Képviselőtársaim annak idején azt a javaslatot tették, hogy kerüljön bele magába a törvénybe szankció; egészen pontosan ők egy ilyen nagyságrendben gondolkodva próbáltak meg szankciót meg fogalmazni, hogy ha valamilyen sérelmet elkövetnek, akkor a hátrányos megkülönböztetés esetén a jogsértett fél a minimálbér háromszorosa és nyolcvanszorosa közötti összegű kártérítésre tarthasson igényt. Ha ezt a mai számokkal behelyettesítjük, akkor itt 1 50 ezer forinttól akár 4 millió forintig húzódik az a skála, amelyben a szankció megfogalmazható a sértett javára, ha egy bizonyítási eljáráson keresztül valóban igazolódik ez a sérelem. Nos, ez a jelenlegi javaslat semmiféle ilyen ösztönzést, motivációt, szankciót nem tartalmaz. Általában azt mondhatom, hogy amivel maradéktalanul egyetértünk, az a bizonyítási eljárással kapcsolatos szabályozás, hogy tudniillik megfordul a bizonyítási kötelezettség, hiszen a sértett csak jelzi, hogy mi történt, és bizonyítj a, hogy ő valamelyik tulajdonsággal, jellemzővel rendelkezik, és a bizonyítási eljárás az ellenérdekű félnek a kötelezettsége. Sajnos egy csomó olyan részlete van a törvénynek, ami az én álláspontom szerint is pontosításra szorul, tovább kellene gondolni é s csiszolni magát a megfogalmazást. Gondolok itt mindjárt az
