Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH GYULA, az önkormányzati bizottság előadója:
2094 bármely területére, amelyet szabályozni kell ezen a módon. Jelen esetben ezzel a másodikkal találkozunk. A kisebbségi véleményünk egyik része arra vonatkozott, hogy már ezzel önmagában így nem értünk egyet, nem tartottuk most ezt célszerűnek, ebben a formájában legalábbis semmiképpen sem. Mi a célja ugyanis ennek a törvényjavaslatnak? Olyan célokat fogalmaz meg, ami szerintünk a mai magyar jogrendszerben, a mai magyar, most már demokratikusnak nevezhető jogrendszerben igenis létezik, igaz, hogy szétszórtan, ezt el is ismeri egyébként az indoklás, éppen ezért elvben helyesnek tartjuk természetesen ezt az elvet. Magyarország egyébként, egyké t sajtóbotrányon kívül, soha, semmilyen formában nem volt elmarasztalva, nem esett szégyenfolt a hírnevünkön ezen a területen. (17.30) De ha már itt tartunk, és komolyan veszünk egyegy ilyen EUs jogelvet vagy irányelvet, akkor amit a Ház elé teszünk ezze l kapcsolatban, abban illenék komolyan venni ennek a megfogalmazását is. Az első komoly kritikai észrevételünk ezzel kapcsolatban hangzott el: pongyolának tartjuk már a preambulum néhány jelzőjét, illetve ezzel kapcsolatban az is megfogalmazódott, hogy szi nte alibi jellegűnek tűnik ez a preambulum. Nem tartalmaz utalást arra, hogy ezt csak állami feladatnak tekinti, pedig ez egy emberi, belső követelmény, egy immanens belső parancs is kellene hogy legyen, magyarán szólva, a nevelésen keresztül is fontos len ne ezt az állampolgárok szintjén is érvényesíteni. Mi hát a megoldás, amit kisebbségi véleményként meg tudtunk fogalmazni? Önmagában egy ilyen törvény szerintünk nem old meg semmit. Nem ad munkát egy olyan országban, ahol egy rendkívül komoly, úgynevezett strukturális szerkezeti válság miatt több százezer ember él szinte reménytelen helyzetben. De ha a másik oldalára megfordítjuk, nem ad lehetőséget sem arra, hogy több százezer ember szinte azonnal tudjon és akarjon is élni azokkal a szabadságjogokkal, amik et az alkotmány biztosít a számukra. Ez csak komoly társadalmi, nemzeti összefogással, és valószínűleg több évtized munkájával érhető el. Külön figyelmet érdemel, és ezt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy számunkra ez teljes mértékig elfogadhatatlan. Szi nte az “1984” szellemét, az Orwellregény, illetve film szellemét idézi fel ennek a hatóságnak a felállítása, amellyel kapcsolatban nem hallottunk európai példákat, bár nagyon szeretnénk, ha az előterjesztők valamilyen módon még mondanának ilyeneket. Ezt ráadásul külön kormányrendeletben kívánja szabályozni az előterjesztő. Azt is megfogalmaztuk még, hogy az ebben a törvényjavaslatban elrejtett, úgynevezett esélyegyenlőségi program szerintünk megkésettnek tűnik. Jobb lett volna inkább azzal kezdeni, hogy e gy nagy nemzeti programként vázolják fel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , ezt terjesztik elénk, és ebből kinőhetett volna esetleg egy ilyen törvény. Ezek voltak a legfőbb indokaink, ezek alapján nem tudtuk elfogadni a java slatot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az önkormányzati bizottság előadója Tóth Gyula képviselő úr. Öné a szó, ötperces időkeretben. TÓTH GYULA , az önkormányzati bizottság előadó ja : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága október 22én tárgyalta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslatot. Ez a javaslat, ah ogy az expozéban is elhangzott, és ahogy már képviselőtársam is elmondta, kétéves előkészítő munka eredményeként került az Országgyűlés elé úgy, hogy az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése részletekben korábban is megvolt részben az alkotmányban , részben a polgári törvénykönyvben, valamint a munka törvénykönyve és a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény is tartalmazott már rá utalásokat. Azonban hiányzott egy egységes fogalomhasználat, és ennek hiányában nem biztosított megfelelő eszközöket a jogsértésekkel szembeni fellépéshez.
