Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója:
208 A jogi segélynyújtásról szóló törvényjavaslat komplex módon kívánja megközelíteni az állami támogatás biztosítását ezen a területen. Fontosnak tartom, hogy gyakorlatilag minden területen megpróbál választ adni a fe lmerülő kérdésekre s a ma létező támogatási rendszert kiegészíteni, elsősorban a három fő területre tagozódva az állami jogi segélynyújtás rendszerében: a polgári eljárásokban, a büntetőeljárás során biztosított kedvezmények területén és a peren kívüli seg ítségnyújtás formáiban. A bizottsági vitában elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat kísérletet tesz arra, hogy egy egységes alapon működő, egységes rászorultsági feltételt alapul vevő támogatási rendszert teremtsen meg. Ennek pedig alapvetően az a célja, ho gy minél egyszerűbben lehessen támogatáshoz jutni, és minél időszerűbben megtörténhessen az ilyen támogatási kérelmek elbírálása. A jelenlegi törvényjavaslat gondolatiságát megalapozza a szakszervezetek és más civil szerveződések már hosszabb ideje nagy si kerrel működtetett jogsegélyszolgáltatása. Ezeken az ingyenes jogi tanácsadásokon alapvetően a társadalom hátrányos helyzetű, elszegényedettebb rétegei jelennek meg. Személy szerint ezért is örülök különösen, hogy ennek a törvényjavaslatnak a segítségével esély teremtődik arra, hogy az előbbi intézményekben minél jobban megerősödjön s ezáltal az ország minden állampolgára egyformán részesüljön majd az igazságszolgáltatáson belül abban a támogatásban, abban a segítségnyújtásban, amely neki jogilag jár, anya gi lehetőségtől függetlenül. A törvényjavaslat nagyobb hangsúlyt fektet a rászorultság alapos vizsgálatára, a támogatások naprakész nyilvántartására és a visszatérítési kötelezettség teljesítésére. Ez nagyon fontos, hiszen a törvényjavaslat szerint a jogi segítségnyújtás céljára szolgáló pénzeszközök egy elkülönült célirányzatba kerülnek. Ezek a pénzek másra nem használhatók fel. Szeretném még említeni, mert a bizottsági ülésen ez is szóba került, hogy az Európai Unióban most más irányelvekben is szabályozo tt intézmény a jogi segítségnyújtás intézménye. Gondoljunk csak a 2003. évi 8. tanácsi irányelvre, amely már kifejezetten előírja azt, hogy minden tagállamnak biztosítani kell intézményesítetten azt a lehetőséget, hogy más tagállamok állampolgárai jogi seg ítségnyújtásban részesülhessenek az adott tagállamban. Erről egyébként a parlamenti vezérszónokoktól és a miniszteri expozéban is hallottunk. Mindezen érveket, amelyek felsorolását természetesen folytathatnám, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi b izottsága figyelembe véve a 2003. évi szeptember 4i ülésén 14 igen szavazattal, 10 tartózkodással a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a sz ót Fogarasiné Deák Valériának, a társadalmi szervezetek bizottsága előadójának. FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA , a társadalmi szervezetek bizottságának előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A jogi segítségnyújtásról s zóló törvényjavaslatot az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága is megtárgyalta, és 6 igen, 1 nem szavazattal, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta és támogatta. Mint ahogyan a vitában már elhangzott, a törvénytervezet lényeg e, hogy a peren kívüli eljárások és jogi jellegű szolgáltatások területére is kiterjeszti az eddigi perjogi kedvezményeket és mentességeket. Központi állami forrást biztosít a rászorultaknak a jogkeresésre, a joghoz jutásra, a jogérvényesítésre és jogvédel emre, az információtól kezdve a tanácsadáson és okiratkészítésen át egészen a pervitelig. Ebben áll a törvényjavaslat jelentősége, és ezt a társadalmi szervezetek bizottsága is nagyra értékelte. Felmerült ugyanakkor, hogy még a szükségesnél talán több a ko rlátozás a törvényjavaslatban. Aggályosnak tartjuk például azt, hogy az egyébként egyenként nagy valószínűséggel rászorultnak minősülő tagok érdekvédelmi, jogvédelmi szervezetei sem kaphatnak segítséget az alanyi körből
