Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1918 mértékben őrzi meg a jelenleg hatályos törvény továbbra is megtartandó rendelkezéseit, és jól határoztuk meg a változtatás fő irányait. Ezek keretei között készek vagyunk módosító indítványok fogadására is. A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulás és a képzés támogatási rendszerének korszerűsítésével is azt a célt szolgálja, hogy a gazdaság szereplőit ösztönözze a szakképzésben való hatékony együttműködésre, anyagilag i s érdekeltek legyenek a szakképzésben és a saját munkavállalóik képzésében való közreműködésben; erősödjön a szakképzést folytató intézmények és a gazdaság közötti kapcsolat, amely ma már alapvető feltétele az európai színvonalú szakképzési és felnőttképzé si rendszer működésének. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak a szakképzési hozzájárulás céljára és a hozzájárulásra kötelezettek körére vonatkozó rendelkezései figyelembe veszik a szakképzés, a közoktatás és a felsőoktatás, az iskolarendszeren kívü li felnőttképzés, valamint az adózási és számviteli rendszer jogi környezetében bekövetkezett változásokat is. A törvény alkalmazásának megkönnyítése érdekében összhangot kíván teremteni az említett törvények között, egységesíti a fogalomrendszert, a kötel ezettség alapját. A szakképzési hozzájárulás célját illetően a törvényjavaslatban a jelenlegi törvénynél hangsúlyosabban jelennek meg a szakképzésről szóló törvény hatálya alá tartozó szakképzési tevékenységek, illetve az iskolarendszeren kívüli felnőttkép zés támogatásának előírása. A hozzájárulás a kötelezettek körét pedig oly módon határozza meg, hogy a szakképzett munkaerő foglalkoztatásában érdekelt munkáltatók többsége, néhány indokolt kivételtől eltekintve, hozzájárulásra kötelezett legyen. A törvényj avaslat kidolgozása során arra törekedtünk, hogy a képzési tevékenységek támogatásának szabályozott új elemei ne járjanak a hozzájárulási kötelezettek részére többletfizetéssel, ne teremtsenek igazgatási többletfeladatot. Ugyanakkor valósuljon meg a szakké pzési fejlesztési források közvetlen költségvetési ellenőrzése, a képzési alaprészből nyújtott támogatások ellenőrzésének teljeskörűsége. Az adóigazgatási rendszerrel összehangolt szabályozás, a bruttó elszámolás elvének érvényesítése biztosíthatja a hozzá járulásra kötelezettek elszámoltathatóságának feltételeit is. A hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját továbbra is a hozzájárulásra kötelezett maga választja meg. Koncepcionális változás azonban, hogy ezt a lehetőséget a gyakorlati képzést nem s zervező, hozzájárulásra kötelezett számára csak a hozzájárulási kötelezettsége 80 százaléka mértékéig biztosítja. Ebből következően a bruttó kötelezettség legalább 20 százalékát be kell fizetnie a szakképzési hozzájárulás számára. A kötelezettség bizonyos százalékának kötelező befizetése korábban már része volt a rendszernek, ismételt előírása biztosítékot jelentett arra, hogy az alaprészt terhelő kötelezettségek teljesítése mellett megteremtődnek az Európai Unió szakképzést támogató forrásai bevonásához sz ükséges társfinanszírozás feltételei. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek befizetéseiből képződött alaprészt változatlanul a Munkaerőpiaci Alap részeként elkülönített állami pénzalapként szabályozza. Nevét az onban rendeltetésének jobban megfelelő képzési alaprészre változtatja. Ugyanakkor koncepcionális változást jelent, hogy a törvényjavaslat szerint a szakképzési hozzájárulási kötelezettség befizetéseiből képződött képzési alaprész egyharmada iskolarendszere n kívüli felnőttképzési célra használható fel, amelyet a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe kell évente átcsoportosítani az oktatási, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter közötti megállapodásban meghatározott feltételek al apján. A két miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az előírt aránytól együttes döntésükkel eltérhetnek. Továbbra is megmarad az a rendelkezés, hogy a képzési alaprész pénzeszközeit központi és a régiók számára meghatározott decentralizált keretre kell os ztani. Lényeges új elem azonban, hogy a törvény alapján kötelező kifizetések után fennmaradó úgynevezett szabad keret legalább 60 százalékát decentralizált keretként kell a régiók számára biztosítani. Ezzel olyan, regionálisan
