Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. GÖNCZ KINGA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
1909 hogyan tudjuk elérni azt, hogy a jogszabályokban foglalta k megvalósuljanak, és mindenkihez eljussanak, aki ilyen fajta krízishelyzetben van. Talán mégis érdemes számba venni azokat az intézkedéseket, amelyek történtek, és amelyeket tervezünk az eljövendő időben, melyek segíthetnek abban, hogy valóban meg tudjuk előzni minél szélesebb körben a családon belüli erőszakot. Számos törvény megalkotásával, jogszabálymódosítással készítettük elő az európai uniós csatlakozást itt az utóbbi másfél évben, és tudjuk, hogy az Európai Unióban kiemelt érték az emberi jogok véd elme és a gyermeki jogok védelme. Azt gondolom, ez visszaköszön a jogrendben, de ahogy látjuk, ez nem elegendő. További jelentős változások várhatók a nők elleni, illetve a családon belüli erőszakot érintő jogszabályokban a közeljövőben. (9.10) Képviselő ú r is említette az Országgyűlésnek a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére vonatkozó határozatát, ami fel is szólítja a kormányt, hogy tegyen lépéseket kiemelt területeken; ilyen a menedékházak hálózatának korszerűsítése, bővítése. Fel szólította a kormányt, hogy biztosítson lehetőséget a családon belüli erőszak áldozatainak jogi segítségre, tanácsadásra, ami szintén nagyon fontos, és hogy dolgozzon ki egy komplex cselekvési programot, ahol a szankcionálás mellett a megelőzésen és egy ko mplex kezelésen van a hangsúly. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, hogy el tudjunk mozdulni ebbe az irányba. A másik ilyen alapdokumentum, ami szintén most kerül az Országgyűlés elé, ez a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló országgyűlési határozatról szóló előterjesztés. És van egy harmadik dokumentum is, ami megint számba veszi a teendőket, tennivalókat, intézkedéseket, ez a 20032006. évre szóló, nők és férfiak esélyegyenlőségét előmozdító nemzeti cselekvési programról szóló kormányhatá rozat. Ezek talán azok a keretek, amelyek közé lehetne helyezni azokat az intézkedéseket, amelyek valóban ebben az irányban jelentenek továbblépést. Említeném még, hogy a 2004. évtől bekapcsolódunk a Daphneprogramba, amit az Európai Parlament és az Európa i Tanács fogadott el, és a családon belüli erőszak megelőzésével, intézkedésekkel foglalkozik ezen a területen. Még talán említésre érdemes a Sure Startprogram, ami egy angol modell átvétele, magyarországi adaptációja, aminek modellkísérletei ebben az évb en indulnak néhány hátrányos régióban, kistérségben. Ennek a megközelítésnek talán az az érdekessége, hogy az angolok nagyon komplex módon kezelik a családok krízishelyzetét, és elkezdik a gondozást még a terhesség idején. Nemcsak az anyát segítik abban, h ogy felkészüljön a szülésre, a gyerekvállalásra, hanem adott esetben az apának is segítenek abban, hogy munkát találjon, hogy hozzáférjenek szolgáltatásokhoz, különböző pénzbeni ellátásokhoz, és itt a hozzáférés legalább olyan fontos, mint a közvetlen segí tség, mert nagyon sokan információ híján - ahogy képviselő úr is említette - nem férnek hozzá ezekhez az információkhoz. Erre a programra erre az évre 30 millió forint van, szeretnénk kitágítani a következő évben és a tapasztalatok alapján továbbfejleszten i. Talán érdemes megemlíteni, hogy a csecsemőgyilkosságok megelőzésével kapcsolatosan a gyermekvédelmi törvény is nagyon sok mindent felsorol, mint a gyermekjóléti szolgálatok feladatait. Sajnos, most ezek az események is arra utalnak, hogy nem mindenkihez érnek el ezek a segítségek. A gyermekjóléti szolgálatok feladata, hogy tájékoztassák akár a várandós nőket az őket megillető jogokról, egyrészről segítsék a támogatásokhoz való hozzáférésüket, a személyes kapcsolatban kapjanak segítséget a problémáik rend ezésére. Adott esetben - ahogy szintén említette képviselő úr - segítsenek az örökbefogadás előkészítésében, abban, hogy kapcsolatot létesítsenek civil szervezetekkel, akik az örökbefogadásban segíteni tudnak, közvetíteni tudnak. Néhány dolgot még említené k. Itt felmerült képviselő úr hozzászólásában, hogy nem elég, ha a szakemberek tudnak ezekről a lehetőségekről, hanem minél szélesebb körben tájékoztatni kell a lakosságot, az embereket, magukat azokat, akik krízishelyzetbe kerülhetnek. Az előző évben pály ázati úton (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) több ilyen kiadványt támogattunk, és ezt tervezzük a következő évre is.