Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 20 (97. szám) - Dr. Gruber Attila (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Egy jóléti állam vége, avagy ébredés egy rosszulléti államban” címmel - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter:
1753 miniszterelnök ú r örömkoncert előtti köszöntőjében azt mondta, hogy most már talán többen utazhatnak valamelyik új gyógyfürdőnkbe, mobiltelefonon telefonálhatunk. Ezzel szemben mi a keserű valóság? A vasutak tervezett privatizálása kapcsán az ezer sebből vérző önkormányza ti költségvetésből tervezik finanszírozni a mellékvonali vasúti közlekedés fennmaradását akkor, amikor az önkormányzatok már a kötelező feladataikat sem képesek maradéktalanul ellátni, még akkor sem, ha kénytelenek iskolákat összevonni, bezárni, óvodai, eg észségügyi szolgáltatások színvonalát radikálisan csökkenteni. (16.50) Az ön tárcáját illetően továbbra sem épülnek az átkötő utak, ami a kistelepülések elnéptelenedéséhez, halálához vezetnek, növelve a városokba történő kényszerű bevándorlás okozta szociá lis feszültségeket. Választókörzetemben felmérést végeztem a mobilpostaszolgáltatás bevezetésével szerzett tapasztalatokról. A megkérdezettek háromnegyede egyértelműen azt válaszolta, hogy rosszabb lett, rosszabb lett a szolgáltatás. Tudja, mit írtak a vidéki emberek? Ha “a postát bezárják, leértékelődik a falunk”, vagy “az idős beteg emberek nem tudnak dudaszóra ugrani a postakocsi után”. Úgy látszik, hogy az EU felé történő haladással beigazolódik az a vélemény, hogy mi vagyunk a Postáért, Volánért, MÁVért és nem fordítva. Vagy egy több cikluson keresztül baloldali polgármester válaszából idézve: “Erről az 1980as évtized Ceauşescufalurombolása jut eszembe, mert ez hasonmása. Mentse meg az önkormányzatot!” Miniszter Úr! Akkor, amikor az Európai Unió kiemelten kívánja támogatni a vidék fejlesztését, miért történnek sorozatosan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezzel ellentétes döntések? Miért kell az amúgy is szegényes vidéki infrastruktúrát iskolabezárásokkal, postabezárásokkal, a vasúti személyszállításból történő állami kivonulással szétrombolni? Avagy az életképes méretű települések kategóriájába (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egyetlen magyar falu sem tartozik bele? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : A kérdésre Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter úr válaszol. DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is kénytelen vagyok elmondani, hogy én csak azokra a kérdésekre tudok választ adni, amelyek a tárca illetékességi körébe tartoznak, még akkor is, ha a kérdésében érintett témakörökre is feltehetően az a jellemző, mint ami az én területemre vonatkozóan elhangzott. Ez a régi vicc, nevezetesen, hogy nem fosztogatnak, hanem osztogatnak jelen esetben. Ugyanis, amit ön említ, két közlekedéspolitikai jelentőségű kérdés az, amit fölvetett: az egyik a zsáktelepülések megközelíthetőségére vonatkozik, a másik a MÁV mellékvonalközlekedési kérdéseit illeti. Ami a zsáktelepülésre vonatkozó válasz: ebben az évben hosszú idő után, több mint négy év után adtunk át két olyan útszakaszt, amely alföldi zs áktelepülések hátrányos helyzetét szünteti meg, mint Kiskunmajsa és Csengele, Tömörkény és Pusztaszer, és folyamatban van további hat zsáktelepülést összekötő délalföldi, az ön szóhasználatában átkötő út építése. Most nem tudom mindegyiket felsorolni, csa k mondom: Mezőtúr, Bélmegyer, Kalocsa, Foktő, Békésszentandrás, Sarkad, Hunya. Ami pedig a vasutat illeti, ott az a helyzet, hogy azt a döntést hozta meg az én javaslatomra a kormány, hogy a mellékvonalak megszüntetésére nem kerül sor, a MÁV ezeket működte tni fogja, éppen addig, amíg ki nem alakulnak majd azok az önkormányzatok, amelyek dönteni tudnak erről anyagi források birtokában is. Tehát nem megszüntetünk - fenntartunk. Felkérünk két kistérségi önkormányzatot, hogy kísérelje meg állami források rendel kezésre bocsátása mellett a helyi közlekedésszervezést, nem kötelezően, abban a jellegben, hogy hogyan lehet a leghatékonyabb és legjobb módját választani ennek.
