Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A társasházakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
172 Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Herényi Károlynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólaln i kívánó frakcióvezetőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Attól tartok, hogy azokra a kérdésekre és megoldatlan problémá kra, amelyeket az előbb képviselőtársam említett - amit a bíróság nem tud megnyugtatóan rendezni, azt majd ez a törvény rendezni fogja , ez nem pontosan így van, mert ez a törvény erre ebben az állapotában talán nem alkalmas. É n sem gondolom, hogy politikai ügyet kell csinálni ebből a törvényből, és nem is tette ezt senki, aki előttem megszólalt. Köszönöm Szentgyörgyvölgyi Péternek azt a kronológiát, azt a történelmi visszatekintést, ami a jelen helyzet kialakulásának politikai és társadalmi környezetét megvilágította, és rávilágított arra, hogyan jutottunk el idáig. Azért annyival hadd egészítsem ki az általa elmondottakat, hogy valóban a ’90es évek elején történt: akkor került sor egy tömeges lakásprivatizációra, ami akkor mer őben új helyzetet teremtett, és számos problémát okozott az új tulajdonosoknak. Azért azt lássuk be, hogy nagy minőségi különbség van a bérlő és a tulajdonos között, és a polgári lét egyik rendkívül fontos eleme a tulajdonosi státusból adódó felelősség, am i, azt hiszem, a rendszerváltás szempontjából nem egy elhanyagolható momentum. Az világos a törvényalkotó szándékát illetően, hogy az öt évvel ezelőtt, 1997ben elfogadott törvény módosítását szükségesnek látja, hiszen az elmúlt öt esztendő bizonyította, h ogy vannak olyan kérdések és problémák, amelyeket az 1997. évi CLVII. törvény nem volt képes rendezni, és nem tudta megoldani. A baj az, hogy úgy látjuk, a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat sem alkalmas és képes arra, hogy az együttélés e rendkívül n ehéz módozatát, a közös tulajdonlás e rendkívül nehéz formáját úgy kezelje, és úgy oldja meg, hogy az mindannyiunk számára megnyugtató legyen. A törvényjavaslat egyik legfontosabb eleme a szervezeti és működési szabályzat kötelező bevezetése, és annak az a lapító okirattól való elválasztása. Ezzel gyakorlatilag a társasház statútumait illetően kettősség alakul ki: a tulajdoni viszonyokat, a tényállapotot az alapító okirat, míg a működési szabályokat, a társasház életét, azaz tulajdonképpen a tulajdonjoghoz k apcsolódó jogokat és kötelezettségeket a szervezeti és működési szabályzat határozza meg. Ehhez képest azonban igen éles a különbség, mely szerint az alapító okirat elfogadása és módosítása egyhangú döntéshez kötött, azaz valamennyi tulajdonostársnak minte gy vétójoga van egymás felé, a szervezeti és működési szabályzat pedig alapesetben az összes tulajdoni hányad egyszerű többségű határozatával állapítható meg. Mivel a tulajdonjogot megtestesítő három klasszikus jog, a rendelkezés, a használat és a hasznosí tás joga közül kettő ténylegesen a szervezeti és működési szabályzatban ölt testet, indokolt annak felvetése, hogy arányose az, hogy miközben az alapító okirat módosítása százszázalékos döntést kíván, a szervezeti és működési szabályzat viszonylag könnyen módosítható egy kis többséget kívánó érdekcsoport által is. Indokolt annak felvetése is, hogy ilyen esetben célszerű áttörni a tulajdonjog abszolút védelmére vonatkozó klasszikus polgári jogi elvet, és bizonyos esetekre lehetővé tenni az alapító okirat mi nősített többséggel való módosítását. Szervezeti és működési szabályzat egyébként a jelenleg hatályos törvény szerint is létezik, és bár a kötelező megalkotást de jure a törvény nem mondta ki, a törvényszövegből annak kötelező volta eddig is kitetszett. A törvényjavaslat e körben való megítélésénél fontos, hogy a jelenlegi bírói gyakorlat a jognyilatkozat pótlását semmilyen körülmények között nem teszi lehetővé olyan esetben, amikor a tulajdonosi jogokra vonatkozó pótlás
