Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A társasházakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
162 beszélek, hogy az egyetem első évfolyamán tanítják, hogy ha egy törvénynek több mint egyharmadát megváltoztatják, akkor illik új törvé nyt benyújtani, és nem a régit módosítani. Már csak ezen oknál fogva is szükséges, hogy ez a törvény elénk került. A társasházak működését szabályozó törvények ma már nem tudják tükrözni azoknak az életviszonyoknak a változását, amelyek az utóbbi tíz évben végbementek. És nem utolsósorban nem alkalmasak ma már a meglévő és az ezután megnyíló hazai és nemzetközi források befogadására sem. Emlékszünk rá, a '90es évek elején nagy léptékű lakásprivatizáció zajlott le az országban, melynek eredményeként a hajda n volt tanácsi, később önkormányzati házakból, lakásokból magántulajdonú házak és lakások lettek. Az akkori, igen nagy társadalmi nyomás következtében a bérlakásállomány aránya lecsökkent. Az emberek akkor is megvették volt bérlakásukat, ha nem voltak azza l tisztában, hogy annak fenntartása, felújítása és karbantartása a továbbiakban rájuk mint most már tulajdonosokra milyen kötelezettségeket és milyen terheket ró. A tulajdonosi pozícióba kerülés örömének elmúltával azonban azzal kellett szembesülni, hogy a tulajdonosi felelősség bizony sok nehézséggel jár. Nem lehet már az IKVtól várni a hibák kijavítását, és a sokszor lepusztult épület felújítása is sok helyen megoldhatatlan feladatot okozott a tulajdonosok számára. Ennek enyhítésére számtalan támogatási forma jött létre az elmúlt évtized során, önkormányzati és állami kezdeményezésre, azonban ennek hatásfoka a társasházak belső viszonyai miatt igen alacsony maradt. Tudomásul kell vennünk, erről ma már esett szó, hogy a társasházak lényegében kényszertársa sházak, hiszen nem úgy jöttek létre, hogy néhány jó barát összeállt, közösen épített egy néhány lakásos házat, majd ezt közösen működtetik, hanem bizony véletlenül kerültek tulajdonosi közösségbe emberek, és nem néhányan néhány lakásos házakban, hanem soks zor bizony több százan egy volt óriási bérházban. Tisztelt Országgyűlés! A szaporodó konfliktusok és megoldhatatlan helyzetek kényszerítették ki az 1997ben elfogadott törvényt, ennek a törvénynek az elődjét, amely igyekezett az ú j helyzethez alkalmazkodni. Sok tekintetben enyhített azon a feszültségen, ami abból adódik, hogy minden lakás önálló, a közös épületrészek viszont közös tulajdonban vannak. A legnagyobb feszültség abból adódott a döntéshozatalban, hogy ellentmondás feszül t a tulajdonhoz fűződő, szinte korlátlan alkotmányos jog és a tulajdonosok közösségének érdeke között. Ez megnehezítette a karbantartási, felújítási döntéseket, sokszor lehetetlenné téve bizonyos döntések meghozatalát. (11.00) A '97es törvény sokat oldott a százszázalékos, háromnegyedes és kétharmados többséget igénylő döntések szigorán, de ez ma már nem elégséges, a feszültségek fönnmaradtak vagy csupán bírói úton voltak feloldhatók. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társasház két alapvető dokumentuma, a tulajdonosok szerződése, valamint a szervezeti és működési szabályzat több ponton változtatásra szorul annak érdekében, hogy mind a működtetés, mind a döntéshozatal mindenki számára egyértelmű, vitára okot nem adó és biztonságos legyen. Ez a javaslat ig yekezett az alkotmányos kereteken belül olyan megoldást találni, mely mindenki számára világos, érthető és alkalmazható keretek közé tereli az együttélést, kellő rugalmasságot biztosít a tulajdonhoz fűződő jog sérelme nélkül. Ez meglehetősen nehéz feladván y, mégis kísérletet kell rá tenni, hiszen ezt várják a társasházakban élő milliók. Mi a kiindulópont? Ezt a javaslat indokolásában találhatjuk meg. “A társasház közössége, mely egy sajátosan osztott közös tulajdoni forma, jogosult a közös ügyekben jogok sz erzésére, kötelezettségek vállalására, illetve önálló perlésre és perelhetőségre.” Ehhez mindenekelőtt meg kell alkotni az alapító okiratot, ami nem más, mint a tulajdonostársak egymás közti szerződése. Ez az az alapdokumentum, amelyet minden tulajdonosnak alá kell írnia, azaz mindenkinek el kell fogadnia, aki a házban tulajdonnal rendelkezik. Éppen ezért e szerződés megváltoztatása is valamennyi tulajdonostárs egyetértésével történhet. Tudjuk, hogy a nagy privatizációs boom idején az alapító okiratokba sok hiba került, amely benne is maradt, és az évek során sok olyan változás történt a
