Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
148 Természetesen abban vagyunk érdekeltek, hogy meggyőző mód on járjunk végére ezeknek a dolgoknak. Van azonban az egésznek egy nagyon nagy veszélye: ha az folytatódik, ami eddig. Ha mindenki megpróbálja a másik oldalra rákenni ezt az egész ügyet, akkor a politika egésze válik hiteltelenné, járatódik le a közvélemén y szemében, veszíti el támogatottságát. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert ez ellen érdekünk fellépni, nekünk ugyanis az az érdekünk, hogy tisztán álljunk az emberek előtt - már azok, akik erre képesek , meg az is érdekünk, hogy tiszták maradjunk, ne legyenek köztünk azok - ha egyáltalán vannak ilyenek , akik ezekben az ügyekben érintettek lehetnek. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt kérem mindenkitől, hogy legyen bizottság, vizsgálja a politikai felelősséget, hagyjuk az erre hivatott szervek et a vizsgálatokat lefolytatni, és amikor világosan látunk és ismerjük az eredményeket, akkor kezdjük el ennek a tanulságait levonni. Információk hiányában előre azonban ezt ne tegyük meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) (9.50) ELNÖK (Harrach Péter) : A kormány nevében Bársony András államtitkár úr válaszol. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány perccel ezelőtt néhány szót vá ltottunk Európáról. Az Európai Unióban bent lenni nyilvánvalóan többet jelent, mint néhány parlamenti képviselőt küldeni Brüsszelbe vagy rendszeres kormányzati tanácskozásokon részt venni. Az Európai Unió tagjának lenni minden magyar állampolgárra nem első sorban kötelezettségeket, hanem lehetőségeket jelent, de egy dolgot mindenképpen kötelezettségként: oda kell figyelni arra, hogy mitől lett az Európai Unió az, amivé vált, és ahová mi szeretnénk belépni, és most már szándékaink, lehetőségeink szerint meg i s fogjuk tenni ezt a lépést. Európán a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években politikai botrányok sorozata söpört végig. Ha valaki végignéz ezen a folyamaton, azt látja, hogy valami egészen hasonló irányból indultak el ezek a folyamatok, mint amit mi most itt aposztrofáltunk és amit a frakcióvezető úr említett. Igen, bankbotrányok, különböző brókerbotrányok. Néhány országban ez odáig vezetett, hogy a legnemesebb politikai felderítői szándék természetesen elsikkadt a sárdobálás mögött, és volt olyan ország, amelyiknek az egész politikai elitjét elsodorta, nemhogy politikai elitjét személyében, hanem az egész pártrendszerét elsodorták ezek a botránysorozatok. (Dr. Répássy Róbert: Ez a Szovjetunió.) Rosszul tetszik emlékezni, képviselő úr. A soros elnökről van szó, ahol ma nem talál egyetlenegy olyan pártot sem, amelyik húsz évvel ezelőtt akár kormányon, akár ellenzékben volt. De ha ön úgy gondolja, hogy az ön által említett ország beletartozik abba a képbe, amit én az Európai Unió tagországainak aposztrofáltam, akkor, azt gondolom, ezt most nem szemináriumi képzés keretében fogjuk folytatni. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) Nos, tehát csak azt szeretném jelezni, hogy a magyar politikai közélet számára nem az a kérdés ebben a botránysorozatban, hogy ki tud a másikra egy nagyobb golyót rátapasztani, hanem az a kérdés, hogyan tudja kezelni ezt a problémát, tudjae ezt a problémát úgy kezelni, hogy a saját pártja, a saját választói közege - függetlenül attól, hogy nem húz át a túloldalra - nem foge elf ordulni a saját pártelitjétől, mert győzni, legyőzni valakit lehet egy nemtelen vitában, de véglegesen győzelmet aratni általában nem. Meggyőződésem szerint ennek a vitának egyetlenegy pozitív kimenetele lehet: ha a parlamenti pártok tanulnak, ha a parlame nti képviselők tanulnak azokból a példákból - ha már saját jó példáink nincsenek saját történelmünk okán , tanulnak azokból a példákból, amelyekből Európa a saját kára okán tanult, és amiért nagyon kemény tanulópénzeket fizettek egyes országokban teljes t ársadalmi vezető rétegek. Mert nem arról van szó, hogy el kell fedni valamit, ami botrányos, nem arról van szó, hogy nem kell felderíteni valamit, ami a társadalom tűrőképességének határain messze túlmegy,
