Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
1272 Elhangzott már, és nem szeretnék tételesen visszatérni azokra a kritikai megjegyzésekre, hogy három szennyezőanyagkibocsátás esetén kerül sor díjfizetésre: a levegő, a talaj és a víz terhelése esetén. Ez a törvényjavaslat vajon ösztönzie a kibocsátókat arra, hogy c sökkentsék a szennyezőanyagkibocsátást? Úgy gondolom, tételesen vegyük ezt sorra mindegyik esetében, és aztán beszéljünk azokról a gondokról és problémákról, amelyeket meg kell oldani még az általános vitában, és beszéljünk néhány gondolatot arról, hogy e gyáltalán a törvényjavaslat általános vitára alkalmase vagy javíthatóe módosító indítványokkal olyan mértékig, hogy az végül is az Országgyűlés számára elfogadható legyen. Nekem egyébként meggyőződésem, hogy módosító indítványokkal javítható, ha számba v esszük azokat a gondokat és problémákat, amelyeket meg kell oldanunk. A levegőszennyezés tekintetében fölsorolja a törvényjavaslat azokat a komponenseket, amelyeknek teljes kibocsátott mennyisége után környezetterhelési díjat kell fizetni. Miben érdekeltek , miben lesznek érdekeltek a kibocsátók ezt követően? Abban, hogy olyan tisztítórendszereket hozzanak létre, amelyek megakadályozzák, hogy ez a szennyezőanyagkibocsátás a levegőbe kerüljön. Tehát igenis abban lesznek érdekeltek, hogy egyre korszerűbb és j obb minőségű tisztítóberendezéseket helyezzenek üzembe. A talajterhelés esetében tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt években, évtizedekben a kormányzat hány milliárd vagy százmilliárd forintot fordított arra az adófizetők pénzéből, hogy külön böző szennyvízvezetékrendszerek és tisztítórendszerek jöjjenek létre az országban. Sajnálatos módon ezen tisztítórendszerek kihasználtsága meglehetősen alacsony mértékű, és mindent meg kell tennie a kormányzatnak annak érdekében, hogy ezek kihasználtsága javuljon, mert hiszen azért öltünk bele százmilliárdokat, hogy a környezetünket megóvjuk. Az egy más kérdés, hogy a rákötés milyen okok miatt nem következik be. Erről is szeretnék a későbbiekben szólni. A vízszennyezés kérdéskörében is arról van szó, hogy azt a különbséget kell kifizetnie a szennyezőnek, ami a befogadott, illetve a kibocsátott vízben lévő szennyező anyagok között van. Tehát ennek a csökkentése is elemi érdeke lesz a szennyvíz kibocsátójának, hogy olyan szennyező anyagok ne kerüljenek vissz a a természetbe, amelyek ott jelentős szennyezést okoznak. Mindezek alapján az tehát mindenképpen elmondható, hogy a jogszabály abba az irányba mutat, hogy minél kevésbé vegyük igénybe a természeti erőforrásokat, minél kevésbé szennyezzük a környezetünket, minél tisztábban tudjuk azt átadni az utókornak. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim - és itt jön az az elemzőmunka, amit a következő napokban el kell végeznünk , hogy adottake a technikai és pénzügyi feltételei annak, hogy ezeket a szabályozásokat a benyújtásnak megfelelően bevezessük, elfogadjuk és a jogszabály életbe lépjen. Itt is szeretnék arra utalni, hogy rendkívül fontos eleme ennek a jogszabálynak az, hogy a fokozatosság elve mindenképpen érvényesül benne. A talajterhelési díj csak jövő év ja nuár 1jétől lép életbe, a másik kettő mértéke pedig évről évre fokozatosan növekszik. Térjünk vissza tehát arra a kérdésre, hogy megvannake a technikai feltételei, és a jelenlegi szabályozás koherense minden tekintetben. Úgy gondolom, a légszennyezés ké rdésében ez nem állja meg a helyét, ugyanis az elmúlt időszakban - különösen a nagy kibocsátóknál - rendkívül jelentős beruházásokat és pénzeszközöket fordítottak a gazdasági társaságok arra, hogy a kibocsátott szennyezőanyagok mennyisége jelentősen csökke njen. A további csökkentésnek, úgy gondolom, nincsenek meg a feltételei, de még mindig vannak olyan gazdasági társaságok, amelyek szennyezőanyagkibocsátása jelentősen meghaladja azt a limitet, amit a jelenleg érvényben lévő jogszabályok lehetővé tesznek. Úgy gondolom, az lenne a logikus, ha első lépésként ezeket a szennyezőket ösztönöznénk ezzel a szabályozással arra, hogy minél hamarabb olyan technikai berendezéseket hozzanak létre, hogy a jelenleg hatályos, jelenleg érvényben lévő limiteket minél hamarab b elérjék. Ezt követően lehet gondolkodni azon, hogy milyen lépcsőzetes bevezetéssel adunk időt ezeknek a társaságoknak, hogy felkészüljenek további technikai átalakításokra.
