Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
1178 ebben támogatást nyújtanak szocialista és ellenzéki politikusok is egyaránt a helyzet politikai értékeléséhez. E nagyvárosokban él az ország lakosságának több mint a fele. E nagyvárosokban él a koalíciós pártok választóinak túlnyomó része. Az ö nkormányzatok önálló működésének lehetőségét a rendszerváltás egyik alappillérének tartjuk, és ennek alapján a következőket kérjük. Kérjük, hogy a személyi jövedelemadó csökkentését ne kíséreljék meg ürügyül felhasználni például Budapest ellen. Kérjük, hog y ne működjenek kommunikációs forgatókönyvek például a budapesti főpolgármester ellehetetlenítésének megkísérlésére. Kérjük, hogy ne legyen alaptalan fenyegetőzés szocialista kormányzati személyiség részéről. Kérjük, hogy ne kíséreljenek meg Budapest és má s városok között, illetve a vidék között ellentétet kelteni. Kérjük, hogy őrizzük meg a 2002es tavaszi és őszi választás eredményét. Javasoljuk, hogy a Szocialista Párt és a kormány gazdálkodjon okosan megszerzett politikai tőkéjével. Köszönöm a figyelmet . (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Veres János, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára kíván felszólalni. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr. DR. VERES JÁNOS pénzü gyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr által követett hangnemmel a magam részéről egyet tudok érteni, amikor arról szól a képviselő úr, hogy ha lehet, akkor visszafogott an, tényszerűen és a valóságnak megfelelően próbáljunk valamennyi kérdésben megnyilatkozni képviselői felelősségből is, akár a kormányoldalon, akár az ellenzékben foglal helyet valaki a parlamenti patkóban. Ugyanakkor az adott kérdésben tényszerűen azt leh et mondani, hogy valóban jelentős vita bontakozott ki a nyilvánosságban, azt kell mondanom, időnként talán túl is menve azokon a kereteken, amit a magam részéről indokoltnak tartanék a nyilvánosságban folytatni vitaként, hiszen meggyőződésem szerint az ado tt ügy alapkérdéseiben nincs akkora vita, mint amekkora vita ma látszik e kérdésben. Nincs vita abban, hogy egy olyan szolgáltatásról van szó, amely szolgáltatást valamennyi országban mindenkor célszerűen, racionálisan megszervezve végezni kell vagy önkorm ányzati, vagy állami tulajdonban, vagy magántulajdonban álló cégeknek, és amely szolgáltatásokra valamennyi országban az ott élő lakosságnak szüksége van. (9.30) A vita lényege az én mostani értelmezésem szerint abban fogalmazható meg, hogy ha a tömegközle kedés támogatásáról beszélünk, akkor hogyan valósulhat meg - az okszerű gazdálkodás követelményeit is figyelembe véve - egy országon belül valamennyi, a tömegközlekedést igénybe vevő személyt, az ő érdekeiket is méltányolva egy olyan döntési rendszer, egy olyan döntés - megfelelő előterjesztés alapján , amely területtől, lakástól, élethelyzettől szinte függetlenül tudja biztosítani a méltányos, az állam teherbíró képességét is figyelembe vevő állami szerepvállalást ebben a kérdésben. A vita tehát pusztán a bban van, hogy a mindenkori állam milyen forrásokkal, mekkora nagyságrendű lehetőséggel rendelkezik e kérdés állami eszközökkel történő segítésében. Ezért én úgy gondolom, nincs vita közöttünk abban, hogy célszerűen meg kellene teremteni, és meg is kell te remteni annak a formáját, eszközét és pénzforrását, hogy az állam ebben a kérdésben, még egyszer mondom: az arányosság és az igazságosság elveit is figyelembe véve, szerepet tudjon vállalni. Valamennyien tudják a nyilvánosságból, hogy az elmúlt fél évben e lég sok tárgyalás folyt annak érdekében, hogy ezeket az elveket figyelembe véve, esetleg az eddigi gyakorlattól eltérően, szakítva
