Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 6 (92. szám) - Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1157 Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum, szintén tízperces időkeretben. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elektronikus kereskedelmi szolgálta tások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat célja, hogy a módosítás révén elérje az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különös en az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló 200/31. EK irányelv teljes harmonizációját, valamint hogy elősegítse az elektronikus szolgáltatásokba vetett fogyasztói és szolgáltatói bizalom növelését és az elektronikus kereskedelem elterjedé sét. A javaslat a szolgáltatásnyújtás nagyobb biztonsága érdekében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások igénybevételekor releváns adatvédelmi rendelkezésekkel is kiegészíti a módosítani kívánt törvényt. Ha alaposabb elemzésnek vetjük alá a törvényjavaslatot, megállapíthatjuk, hogy az tartalma alapján nem más, mint az egyes európai irányelvek átemelése a magyar jogrendbe. Becsülendő az az igyekezet, amely a jogharmonizációt hivatott szolgálni, s minden európai rezdülésre azonnal reagál. A t örvényjavaslattal azonban pont ez az egyik alapvető gond. Egy 2001ben hozott törvény esetében még meg sem száradt a nyomdafesték a Magyar Közlönyben, máris módosítjuk. Kétségtelen, hogy az alaptörvénynek vannak fogyatékosságai, de koncepciótlan módosítgat ása nagyobb zavart okoz, mint amilyen előnnyel jár. Az a jogalkotási metódus, mellyel a jogharmonizáció ürügyén a jogszabályok évente módosulnak, nem hat a jogbiztonság irányába. Példaként hoznám föl a múlt század elején készült kereskedelmi törvényt, mely nek egyes szakaszai az államszocializmus idején is, egészen a rendszerváltoztatásig működtek. A kereskedelmet semmi sem támogatja jobban, mint a kiszámítható viszonyok, állami szabályozási és szankciórendszer. Évente ne módosítsunk törvényeket, és ne az eu rópai uniós irányelveknek feleltessük meg a jogrendünket, hanem az európai uniós direktíváknak. A törvényjavaslat az Európai Unió vonatkozó szakmai területének mély ismeretéről tanúskodik, de csak arról. A jogszabály a régi magyar dzsentri nemesség jelmond atát tükrözi: „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita”, azaz „Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, az nem olyan”. Nos, e törvényjavaslat csak Magyarország és az Európai Unió viszonyára fokuszál több elemében, nincs tekintettel a vi lág más, az Unióénál sokkal fejlettebb piacokra. Az elektronikus kereskedelem határok nélküli, és nem csak az Európai Unióra korlátozódik, így törvényünknek sem csak az európai jogrendet illik kezelnie. A másik jogalkotási gond, hogy a törvényjavaslat több jogintézményt tárgyal, úgymint szolgáltatás, felelősség, adatvédelem. E jogintézmények a polgári jog és a közjog szabályozási területei. Azonban nemhogy a jogrend egységére törekedne az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, de még a vonatkozó jogszabál yok sincsenek konkrétan megjelölve a javaslatban. Példának okáért olyan vállalkozási formát vezet be a közvetítő szolgáltatóval, melynek betagozását a gazdasági társaságokról szóló törvény, a polgári törvénykönyv és az adótörvények közé a jogalkotó meg sem kísérli. A jogszabály élénken tárgyalja a szolgáltatók felelősségét, az igényérvényesítést, a felek jogait és kötelezettségeit, a felróhatóság kérdéskörét, azonban a polgári jog felelősségtanára még csak nem is utal. Még súlyosabb jogalkotási hiba, hogy a polgári perrendtartás elemeit, eljárási szabályokat épít be egy anyagi jogi jogszabályba, például a 7. §ban. Ezek a rendelkezések nem ebben a jogszabályban, hanem a polgári törvénykönyv megfelelő szakaszaihoz kapcsolt rendelkezésekkel rendezhetők. Az ada tvédelem kérdésében ugyanez a helyzet, azaz ezt a kérdéskört általánosan és részletesen is az adatvédelmi törvényben illene rendezni. Súlyosabb probléma, hogy a jogszabály teljes bizonytalanságot teremt azzal, hogy szinte minden lényeges fordulatában külön jogszabály meghozatalára hivatkozik. Nem rendezi azonban, hogy ez a
