Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 6 (92. szám) - Szijjártó Péter (Fidesz) - a gyermek-, ifjúsági és sportminiszterhez - “Privatizáció - nómenklatúra módra II.” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
1069 kezelésével, éppen ezért nagyon örülök, hogy mind a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium, mind az esélyegyenlőségi hivatal összefogott az Igazságügyi Minisztériummal annak érdekében, hogy ne csak ezt az országgyűlési határozatot tudja a kormány időben teljesíteni, hanem akár tö bbet is tudjon tenni annak érdekében, hogy ezt a társadalmi problémát meg tudjuk oldani. Köszönöm szépen a választ, és elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő asszony te hát elfogadta a miniszter úr válaszát. Szijjártó Péter (Fidesz) - a gyermek, ifjúsági és sportminiszterhez - “Privatizáció - nómenklatúra módra II.” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Szijjártó Pé ter, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a gyermek, ifjúsági és sportminiszterhez: “Privatizáció - nómenklatúra módra II.” címmel. Öné a szó, képviselő úr. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Két héttel ezelőtt itt, a parlament plenáris ülésén már interpellációval fordultam önhöz, akkor ön nem adott választ a kérdéseimre, ezért kérem, engedje meg, hogy most ismét lehetőséget biztosítsak erre. Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Szocialista Párt elnökhelyettese, meglehetősen nagy port felkavarva, néhány hete visszahozta a köztudatba a nómenklatúra fogalmát. Természetesen hosszasan lehetne vitázni arról, hogy kik is tartoznak ebbe a körbe, de politikai elemzők abban mindenképpen egyetértenek, hogy a nómenklatúra tagjai azok, akik jó időben voltak jó helyen (Dr. Wiener György: Ez nem igaz…) , vagyis hogy a rendszerváltó magyar valóságot idézzük: egykori politikai kapcsolataikat sikeresen mentették át gazdasági kapcsolatokká, ez pedig egyenes utat nyi tott az eredeti tőkefelhalmozás, azaz a hatalmas magánvagyonok megszerzése felé. Ez csak az előző rendszer politikai kegyeltjeinek, a kiváltságosoknak adatott meg. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, abban is itt mindannyian egyetérthetünk, hogy az ál lam vagyonával való gazdálkodás különös figyelmet, körültekintést és tisztességet igényel. Sajnálatos módon azonban a rendszerváltoztatás időszakában és azóta is a privatizáció leple alatt számtalanszor fordult elő, hogy egyesek tisztességtelenül bántak a reájuk bízott közvagyonnal. Tették ezt oly módon, hogy rendkívül értékes ingatlanokat barátoknak, egykori vagy leendő üzlettársaknak, illetve egyes esetekben saját maguknak privatizáltak ki. Ezekben az esetekben az értékesítési ár rendszerint mélyen alatta maradt a valós értéknek, így találhatott gazdára néhány millió forintért a főváros egyik legszebb területén fekvő vadászház, ifjúsági tábor, és a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Mára már tudjuk, hogy sajnos az ifjúsági vagyon sem maradhatot t ki az értékesítési sorból. Sőt, legutóbb éppen a Magyar Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke, Rácz Péter ellen emelt vádat az ügyészség különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, ugyanis az úttörőszövetség 15 millió forintért adta el a csillebérci ifjúsági tábor egyik legértékesebb, ősparkos részén álló, 300 millió forintot érő, 200 négyzetméteres vadászházat, melynek jelenlegi lakóját Rácz Péternek hívják. Tisztelt Miniszter Úr! Mindezek alapján a következő két kérdésem van önhöz, remé lem, ezúttal választ is kapok. Láte lehetőséget arra, miniszter úr, hogy a jóval értéken alul elkótyavetyélt ingatlan visszakerüljön az állam tulajdonába? Valamint kíváncsi volnék arra is, tisztelt miniszter úr:
