Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (82. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló, az Országgyűlés 2003. június 16-ai ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája és határozathozatala - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
528 Ezekben a politikai alapú megfontolásokban azonban, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen új elem sincsen. Ezeket az észrevételeket ugyanis kibővített formá ban megtalálhattuk a parlamenti vitában, és az ezekkel kapcsolatos ellenérvek is elhangzottak a parlamenti vitában. Ezért aztán azt gondolom, hogy elegendő egyrészt visszautalni azokra, másrészt természetesen érdemes végigmenni a köztársasági elnök úr java slatain. Három észrevételt tett. Az első ezek közül az, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy profitra törekvő vállalkozások átvegyék a fekvőbetegszakellátás jelentős részének működését. Ebben van egy feltételezés, a “jelentős rész”. Ezt mi nem osztjuk. Ha maradunk a törvény szövegénél, akkor az is kiderül, hogy egyetlen fekvőbetegellátó helynek sem szerezheti meg az 50 százalékánál többet, merthogy annál kevesebbet szerezhet. Ha pedig egyetlenegynek sem szerezheti meg a többségét, akkor az egésznek sem sze rezheti meg a többségét, következésképpen itt egy tévedést vélek felfedezni a köztársasági elnök úr érvelésében. Az igaz persze, hogy ha valaki a saját pénzét befekteti, akkor az profitra törekszik. Ez egy helyes gondolkodás a részéről; ő befektet, jobb es zközrendszert hoz létre, nyerni szeretne ezzel - azért teszi ezt, hogy minél több beteget láthasson el azzal a jobb eszközrendszerrel. Ha pedig ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy egyre több beteg számára nyújtunk magasabb színvonalú ellátást ennek az e szközrendszernek a segítségével, mert semmilyen más módon nem lehetséges, hogy a befektető valóban valamilyen haszonra a befektetése után tegyen szert. Azt mondja a köztársasági elnök úr az átiratában, hogy ezzel egy ismeretlen, hatásában nehezen kiszámíth ató új elem jelenik meg a kórházi ellátásban. Én ezt vitatom, mert ez az elem jelenleg is jelen van már akár a fekvőbetegellátásban is. Arra persze hadd hívjam fel mindenki figyelmét, hogy valamint a mienknél sajnos lényegesen jobban működő egészségügyi r endszerek esetében ez az elem viszont létezik, annyira nem kell ennek ismeretlennek lennie, és nekünk - még egyszer megismétlem én is, amit a miniszter asszony mondott - a célunk a minél magasabb színvonalú ellátás biztosítása szabályozott, kontrollált kör ülmények között. A törvényjavaslat e tekintetben szerintem megfelel a kívánalmaknak, nem osztom köztársasági elnök úr aggályát. Ami a második kérdést illeti, a törvénnyel a gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszközgyártással, forgalmazással foglalkozó vállalkozások is lehetőséget kapnak a részvételre. Ez így van, valamint talán ismertek a különböző gyógyszergyártó, illetve gyógyászati segédeszközt forgalmazó cégek nyilatkozatai, akik azt mondták, hogy nem különösebben érdekeltek ebben az ellátásban. De tegyük fel, hogy mégis, és tegyük fel, hogy igaz akkor a köztársasági elnök úr azon aggálya is, hogy a vevő és az eladó azonos lesz, és ennek árfelhajtó szerepe van. Hát lehetne, tisztelt képviselőtársaim, csakhogy a finanszírozás továbbra is a jelenlegi r endszerben folyik, vagyis ha ő saját magától drágábban veszi a szolgáltatásokat, akkor legföljebb veszteséget fog elérni, hiszen a pontrendszer ugyanolyan marad, vagyis a befektetése nem hoz számára hasznot, következésképpen nem logikus, amit ő csinál. Ezé rt aztán én azt gondolom, hogy ez az aggály sem állja meg a helyét, én legalábbis köztársasági elnök úr ezen aggályát sem osztom; én azt gondolom, hogy itt valamilyenfajta tévedésről van szó. Ami a harmadik aggályt illeti, nevezetesen, hogy nem készültek h atástanulmányok, ezzel kapcsolatban Schvarcz Tibor képviselő úr már elmondta az egészségügyi bizottság véleményét, amit mi magunk is osztunk. Ezért összességében, tisztelt képviselőtársaim, mi azt javasoljuk, hogy változatlan formában fogadjuk el a törvény javaslatot, mert minden jobb, mint ha nem cselekszünk, mint ha semmit nem teszünk. Az ellenzék érdeke persze az, hogy az általuk rossz helyzetbe hozott magyar egészségügyben ne történjen semmi, hogy aztán ők hivatkozhassanak majd egy újabb rossz pontra. A mi érdekünk pedig nem az, hogy akkor viszont hajtsuk végre a kormányprogramot, hanem nekünk mint leendő betegeknek vagy volt betegeknek az az érdekünk, hogy minél magasabb színvonalú egészségügyi ellátás legyen Magyarországon. Ez pedig ezzel a törvénnyel e lindítható, ezért azt
