Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (81. szám) - Gusztos Péter (SZDSZ) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Ismét az elterelésről” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
453 A tanácskozáson nagyon sok érdekesség v etődött fel, természetesen szóba került a megye sorsa. Szeretném jelezni: nincs szándékunkban a megyéket megszüntetni, nincs is leírva ez az anyagban, hiszen pontosan úgy van, ahogy ön mondja, a megyék több évezredes hagyományokra tekintenek vissza, és nag yon fontos, hogy a megyékhez való kötődés nagyon komoly érzelmi kötődés. Ezt nem kívánjuk bántani, és azt gondolom, hogy nincs is olyan politikai szándék egyik oldalon sem, ami a megyék megszüntetéséről szólna. A szándékunk az, hogy regionális önkormányzat i választások legyenek 2006ban. Azt gondolom, hogy a megyék funkciója nagyon fontos, hiszen az ott élő emberek számára ez ad egy nagyon komoly kötődést. Még egyszer szeretném megköszönni a kérdését, és azt gondolom, fontos, hogy minden fórumon beszéljünk arról, a közigazgatás korszerűsítése milyen irányban, milyen lépésekkel fog megvalósulni. Ez egyrészt azt a bizonytalanságot csökkenti, amiről ön is kérdésében szólt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.) Gusztos Péter (SZDSZ) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Ismét az elterelésről” címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Gusztos Péter, az SZDSZ képviselője, kérdést kíván feltenni az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek: “Ismét az elterelésről” címmel. Gusztos Péter képviselő urat illeti a szó. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokszor beszéltünk már e Ház falai között is az elter elés lehetőségéről, amit a büntető törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos szabályainak megváltozása tesz lehetővé. A magyar liberális párt, a Szabad Demokraták Szövetsége sokat tett a drogtörvény módosításáért, mellyel véleményünk szerint jelentős lépést t ettünk a könnyű drogok alkalmi fogyasztóinak dekriminalizálásáért, és megteremtettük a gyógykezelés választásának lehetőségét. Ez a lehetőség ugyanakkor csak abban az esetben lehet valódi segítség, ha megfelelő intézményi háttér társul hozzá. A módosítás ó ta eltelt idő alatt nem érzékeltem, hogy számottevően bővült volna azon szervezetek, intézmények köre, ahol az elterelésre utalt érintettek megfelelő kezelésben részesülhetnek. A fejlesztés szükségességét azonban indokolja az is, hogy az ésszerűbb szabályo zás eredményeképpen a fogyasztók bátrabban mernek majd orvosi segítséget kérni, és várható, hogy többen fordulnak az ambulanciákhoz. Nem egy sajtóhír arról számol be az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy ez a folyamat közvetlenül a törvény módosítása után s zinte azonnal érzékelhetővé vált. Mézes Éva képviselőtársam februárban kérdezte már a témában a miniszter asszonyt, aki válaszában utalt egy elkészítendő együttes rendeletre, mellyel kapcsolatban akkoriban zajlottak a szakmai egyeztetések. Azok az emberek azonban, akik az emlékezetes kendernapi demonstráción összegyűltek akár egyik, akár másik oldalon, nem sokat tudnak ezekről az előkészületekről. Vajon megnyugtató választ nyújte ez a majdani jogszabály azokra a kérdésekre, amelyek az elterelés végrehajtás ával kapcsolatban felmerülnek? Tisztában vagyok vele, hogy a kezelés nemcsak az egészségügyi szervezetek feladata, hiszen a folyamatban számos más jellegű intézmény kap szerepet. Továbbá azt is tudom, hogy a végrehajtási rendszer működtetésére kevés a forr ás, azonban véleményem szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az elterelés gyakorlati hátterének biztosítása rendkívül komoly probléma ma is. Kérdésem a következő: tude valamilyen előrelépésről beszámolni az elterelés gyakorl atával kapcsolatban? Milyen stádiumban van (Az elnök ismét csenget.) a vonatkozó együttes rendelet elkészítése?
