Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (81. szám) - Dr. Balsai István (MDF) - az informatikai és hírközlési miniszterhez - “Meddig nem élhetnek még az előfizetők a számhordozásra vonatkozó jogukkal?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter:
421 másik számot kapjanak, és ilyen értelemben pontosan a kommunikáció lényege, az elérhetőség és az ismert szám helyett egy más helyzetbe kerüljenek. (13.20) Nyilván, ez a helyzet senki másnak nem jó, csak annak a cégnek, amely monopolhelyzetben van - bizonyára tudják, melyik cégre go ndolok , és amely Európában példátlan módon a liberalizáció után is folyamatosan emeli a tarifákat. Nyilván, nem én vagyok az első, aki ezzel a helyzettel szembesíti, miniszter úr, de arra szeretnénk választ kapni, mi az oka annak, hogy másfél éve, most m ár a törvény szabta határidőt követő hat hónapja nem készül el az a kormányelőterjesztés, amely ezt a helyzetet megszüntetné, és valóban azokat a piaci körülményeket biztosítaná, persze elsősorban az előfizetők, az adófizetők és az intézmények részére, ak ik ily módon - a megszületett törvényre figyelemmel vagy attól függetlenül - nem tudnak a helyzetükön változtatni. Kíváncsian várom válaszát, miniszter úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kérdésre Kovács Kálmá n informatikai és hírközlési miniszter válaszol. Öné a szó, miniszter úr. KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter : Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, azt természetesen egyikünk sem vitatja, hogy elsősorban nem azért nem választanak ma az állampolgárok és a cégek másik szolgáltatót, mert a számukat nem tudnák megtartani, hiszen természetes tényként könyvelték el az elmúlt időszakban, hogy amikor elköltöztek vagy amikor változtatták a céget, vagy amikor változott a szolgáltatás rendsz ere Magyarországon, akkor mindig újabb és újabb számokkal kellett dolgozniuk. Az igazi akadálya az, hogy nem kapnak kedvezőbb ajánlatot a szolgáltatóktól, olcsóbb ajánlatot, ezért nem váltanak. Ez pedig egyértelműen annak a következménye, hogy 199899ben, amikor Európaszerte a liberalizáció megtörtént, amikor igazából letörték a versenyen keresztül a telefontarifákat, az akkori magyar kormány nem hozta meg a liberalizációs törvényt, három évet késett, és ezt a késedelmet bizony nehéz pótolni. Ami a számho rdozhatóságot illeti: valóban, a 2002. január 1jén hatályba lépő törvény tartalmazza azt a kötelezettséget, hogy 2003tól majd a számhordozhatóságot meg kellene valósítani, de ezt az akkori parlamenttel úgy fogadtatták el, hogy sem a parlament tagjai, sem pedig maga a kormány nem volt tisztában azzal, hogy mi mindent kell elvégezni ahhoz, hogy a számhordozhatóság életbe léphessen. Hiszen az ilyen rendszerhez elengedhetetlenül szükséges lenne a központi referenciaadatbázis kialakítása, ehhez nagyon jelentő s anyagi hozzájárulás kell, hiszen egy független szervezetnek kell a számokat biztosítani, hogy a hordozott előfizetői számok nyilvántartása, az elérésükhöz szükséges rendszer kialakuljon. Ezek után nem meglepő, hogy a műszaki megvalósítás módjára vonatkoz óan sem volt semmiféle előkészítés és egyeztetés sem a cégek között, ugyanis az érintett szolgáltatók egy része úgy gondolja, hogy igen magas beruházási költséggel kell ezt megvalósítani, és ezt természetesen a fogyasztókra kell hárítani, míg mások azt gon dolják, hogy egy gyorsan bevezetett rendszer is segítene akkor is, ha az Magyarországon az összes fogyasztó 2 százalékát, elsősorban csak az üzleti szférát tudná megcélozni. Ezért tehát, amikor átvettük a kormányzást, azt láttuk, hogy semmilyen előkészítés nincsen, a műszaki megoldás legalább hatnyolc hónap, azt kellene megelőzni a rendeletnek. Tehát ilyen módon teljesen irreális lett az a dátum, amit ön számon kér akár a szolgáltatóktól, akár a jogalkotóktól. Az új hírközlési törvényben, amely ősszel a pa rlament előtt lesz, olyan versenyhelyzetet kívánunk megteremteni, amelyben valóban lesz értelme a számhordozhatóság költséges kialakításának is. Ez körülbelül 34 milliárd forintba kerül majd a fogyasztóknak, viszont lesz értelme, ha az új elektronikus hír közlési törvény valóban az alternatív szolgáltatók számára ad piaci lehetőséget, garantálja a piacon való megjelenésüket, mégpedig azért tudja garantálni, mert jogszabályilag teremti meg a versenyhez elengedhetetlen feltételeket, így többek között azt, hog y ne
