Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (81. szám) - Bejelentés államtitkári tisztségből való felmentésről és kinevezésről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
401 Az elmúlt hetekhónapok eseményei valódi és álügyek keveredéséről szólnak, valódi és álügyekben hangzanak el vádak, csúsztatások, viszontvádak. Az emberek - még időnként akkor is, ha politikusok - csak kapkodják a fejüket, és már lassan nem értenek semmit. Kezdjük talán, ha néhány ügyet fel akarunk sorolni, a lisszaboni nyilatkozattal, ahol - nem belemenve a dolog érdemébe - azon gondolkodik az ember, kinek volt jó ez, miért volt jó ez, milyen érdekeket szolgált vajon, egyáltalán miről szólt ez az egész kérdés, hacsak nem a sértettségről, a hatalom elvesztése miatti indulatokról (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) , a türelmetlenségről. Vagy itt a nemrégiben történt esemény, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének megverése, ami - félreértés ne legyen - egy felhá borító fejlemény, felháborító ügy. Ugyanakkor azonban másrészt a politika azonnal rávetődik, és megpróbál a maga számára ebből az ügyből is tőkét kovácsolni. Megjegyzem, ebben élen jár a szervezet elnöke, aki azonnal az állam, a kormány irányába próbálja m eg az ügyeket nyomni. (Dr. Áder János: Lehet, hogy volt oka rá!) Lehet, hogy volt oka rá, igen, esetleg az volt rá az oka, hogy önök erre készítették fel. (Moraj a Fidesz soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szég yen!) De hadd tegyem fel, tisztelt képviselőtársaim, a kérdést, hogy egyébként lehete véleménye például a kormánynak vagy egy politikusnak a szervezet munkájáról vagy az elnökének munkájáról. Igen, lehet. Lehete bírálni? Szerintem lehet. Ebbe a sorba ill eszkedik a legfőbb ügyész úr által most nyilvánosság elé tárt, egyébként senki által nem jegyzett névtelen tanulmány, ami neki hónapok óta megvan, de most tartotta fontosnak, hogy nyilvánosságra hozza; ami megint nagyon érdekes fejlemény, tisztelt képvisel őtársaim, mert a háttérben valamit az ember megint megsejt arról, hogyan is működnek a dolgok. Hónapokig nem kezdett vele semmit, most pedig sikerült besorolni az ügyek közé. Mindegy, én itt is hadd tegyem fel a kérdést, hogy lehete az embernek véleménye például a Legfőbb Ügyészség vagy a legfőbb ügyész munkájáról. Igen, lehet, és az emberek többsége e téren nem elégedett, tisztelt képviselőtársaim. De ha ezeket összevetjük az összes többi üggyel, ami az elmúlt hónapokban napvilágra került, akkor az a kérd és merül fel, hogy valójában miről szólnak ezek. Szólnak arról, képviselőtársaim, hogy meg akarják ingatni az állami intézményekbe vetett bizalmat; szólnak arról, hogy valakik le akarják rombolni mindazt, amit közösen felépítettünk az elmúlt tizenhárom esz tendő alatt; szólnak arról, hogy valakiknek érdeke fenntartani a magyar társadalomban folyamatosan az izgalmi állapotot, mindent támadni, egy perc nyugta ne legyen senkinek, a politikáról; és szólnak arról is, hogy mindegy, mi a valóság, csak az a lényeg, hogy valamilyen módon zavart keltsünk, a minden jó, ha minél rosszabb filozófia mentén. De mi az eredmény, tisztelt képviselőtársaim? - és ezért kértem szót ma napirend előtt. Az eredmény az, hogy minden átpolitizálódott, átpolitizálódott a közszolgálat, á tpolitizálódtak a munkahelyek, átpolitizálódott minden, a politika súlyosan van jelen mindennapi életünkben, megengedhetetlen súllyal, elfogadhatatlan súllyal - biztos, hogy nem ezt akartuk a rendszerváltáskor. De a legsúlyosabb, tisztelt képviselőtársaim, ami mindannak következménye, ami itt az elmúlt hónapokban vagy egy évben történt, hogy a normális ember, és ebből, hála istennek, nagyon sok van az országban, már semmit nem ért a történtekből, csak azt tudja, hogy mindez abnormális, egyre többen vannak a zok, akik azt mondják, hogy erre nekik végképp nincsen szükségük. Vagyis, képviselőtársaim, ennek a politizálásnak a következményeként a magyar politika, a magyar politikai közélet egésze járatódik le, önök mindannyian, mindegyikünk együtt, és ezt tartom r endkívül veszélyesnek egy többpárti parlamentáris demokráciában, ez az, tisztelt képviselőtársaim, amit át kellene gondolni, esetleg közösen, és változtatni rajta. Ezért jó, hogy most szünet következik, ideje elmenni szabadságra. Köszönöm szépen a figyelmü ket. Jó pihenést kívánok! (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
