Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
382 Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr: “Ami a miniszter úr bizottsági beszámolójából kimaradt” címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSE F (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Két héttel ezelőtt az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén számolt be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a kormány egyéves agrártevékenységéről. A szóbeli beszámoló eufemisztikus, öntömj énező dicshimnuszára nem érdemes szót vesztegetni: a szokásos, tényekkel nem alátámasztott sikerpropagandáról szólt. Viszont a minisztérium által a bizottság számára a mezőgazdaság 2002. évi főbb adatairól készített tájékoztató anyagra érdemes visszatérni, mert abban valóban elgondolkodtató tényadatok szerepelnek. A tájékoztató anyagnak a földhasználatról szóló fejezetéből idézek: “A gazdasági szervezetek által használt földterület 2002ben nem csökkent, sőt, a gazdasági társaságok földterületének növekedés e következtében 37 ezer hektárral, egy százalékkal nagyobb területen gazdálkodnak, mint 2001ben.” Az iménti idézet nem mást jelent, mint hogy a kormány által a bérlői kedvezményezés érdekében megváltoztatott földtörvénycsomag már az első, csonka kormányza ti évben a gazdasági társaságok termőföldhasználati arányának növekedése felé mozdult el. (23.20) Ráadásul a leírtaknál is erőteljesebben, mivel a gazdasági szervezeteken belül a szövetkezetek földhasználata 25 százalékkal csökkent 2002ben, míg a gazdasá gi társaságoké 5,7 százalékkal növekedett. Vagyis a szövetkezeti földeknek gazdasági társaságokba történő átjátszása új lendületet vett a szocialista földtörvénymódosítással. A százalékos arány ne tévesszen meg senkit. A szövetkezeti földek 25 százaléka a nagyságrendi számszakiság miatt a gazdasági társaságoknál 5,7 százalékot valorizál. Már a csonka évben ennyit nyertek a belvárosi bérlők, a budai műveltetők, akiket a kormány a föld valódi használóiként aposztrofál. Ezzel az állítólagos valódi használói á lszlogennel váltak kétes hírű sztárok földbérlőkké, pénzmosó strómanok pedig földbirtokossá, ugyanakkor a ténylegesen mezőgazdaságban dolgozók egy talpalatnyi földet sem kaptak. Ezt jelenti a földbérlők pozíciójának erősítése a földtulajdonosokkal szemben. A statisztika már a kormány csonka évében félelmetesen jelzi a folyamatot. Most, 2003ban már a délamerikai modell is körvonalazódni látszik. Menjünk tovább! Nézzük a tájékoztató jelentés foglalkoztatottságról szóló fejezetét, idézek: „A foglalkoztatotts ág a mezőgazdaságban mintegy 2 százalékponttal alacsonyabb volt, mint 2001ben. Az intézményi munkaügyi statisztika 2002ben 112 ezer alkalmazásban állót regisztrált, 9 ezerrel, 7 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben.” Ennek a megdöbbentő idézetnek egy mondatát szabad legyen megismételnem: „A 2 százalékos mezőgazdasági foglalkoztatás csökkenésén belül a gazdasági szervezetek foglalkoztatáscsökkenése 7 százalékos volt.” És mindez még csak egy csonka kormányzati év eredménye. A tájékoztató a keresetek alakulásáról megállapítja: „A mezőgazdasági dolgozók nettó átlagkeresete a nemzetgazdasági ágak között továbbra is az egyik legalacsonyabb.” Most már láthatjuk, hová vezet a belvárosi földbérlők jogainak abszurditása. Először a földhasználatot szerzik meg, majd a földtulajdonjogot, később már a magyar parasztra alkalmazottként sem lesz szükség. Hogyan is lenne? Hiszen a gazdaságosság jegyében majd hozzák a 23 millió román vendégmunkást. Ők mondták, MSZPs barátaink. Nekik pedig elhisszük minden
