Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája12719 - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
375 miért támadják a törvényt. Többek között azért, mert úgy gondolták, hogy a törvény célja megfelel valaminek, a törvény elképzeléseit támogatni tudják. Konkrétan egyébként azok a szabályok, amelyeket a törvényalkotó a módosító indítványok leverése után meghozott, azok nem tetszettek, mondjuk, az akkori ellenzéknek, a mostani kormánypártoknak. De nem ez a lényeg benne. Képviselő úr, valószínűleg ö n is azok között volt, akik az úgynevezett száznapos programhoz benyújtott törvényjavaslatcsomagot megszavazták, és azóta semmi mással nem tölti az idejét mint a Fidesz egyik képviselője, mint hogy arról beszél a Házban és a Házon kívül is, hogy mennyire nem szeretik azt a programot, és mennyire mindent megtesznek azért, hogy mindazt megtagadják, ami abban a programban megfogalmazódott, adott esetben pedig törvényjavaslataikkal szétverjék. Pedig megszavazták, mert azt mondták, hogy volt benne egykét olyan elem, amivel egyet tudunk érteni, de persze nagyon sok dologgal nem. Na, hát így voltak természetesen az akkori szocialista képviselők is, hogy volt egy dolog, amivel egyet tudtak érteni, a nagy közös cél, a részletekben pedig már akkor sem tudtunk egyeté rteni. Úgy gondolom, hogy ezt nem leplezi el a 92,4 százalék. Ön azt mondta, hogy lehetne jobb megfogalmazásokat találni. Én nem tudok olyan módosító indítványról, végignéztem a 6ostól, azt hiszem, 30as az utolsó, amely lingvisztikai módosításokat tartal mazna, tehát ami ilyen szép módosítás lenne. Ön említett egyet: kihagyni kívánják a tanulmányokat folytató kiskorúakat, és a nevelésben vagy oktatásban részesülő gyermekek kifejezéssel akarják helyettesíteni. Szeretném önnek elmondani, bár valószínűleg nem ildomos, hogy a gyermek nem egy jogi kategória abban az értelemben, hogy kormeghatározásra alkalmas volna. A kiskorú azonban igen. És ez egy nagy különbség. Mert mindaddig, amíg valakinek élnek a szülei, legyen pont annyi idős mint én, addig valahol, vala milyen környezetben még gyermek. De ez nem jogi kategória abban az értelemben, hogy ehhez hozzá lehessen kötni azt, hogy erre az időszakra neki jár valami, jelen esetben nevelési támogatás. Itt kiskorúakról szól a törvény, és a magyar jogrendben pontosan d efiniált, hogy mettől meddig kiskorú valaki, és azután már nem kiskorú, legyen akkor is gyerek még, de már nem kiskorú. Ezért bármennyire is látszólag elegánsabb a gyermek kifejezés, csak jogilag ebben a kontextusban például egyáltalán nem értelmezhető. Úg yhogy ez nem koncepcionális kérdés, csak ami be van adva módosításnak, az egy jogilag értelmezhetetlen szöveg innentől kezdve. Mert a családi viszonyaiban definiálja, mondjuk, a kedvezménytörvény célzottját, és a tanulmányaihoz köti, nem pedig a korához. A jogszabály és a jogszabályalkotó eredeti szándéka pedig az volt, hogy kor szerint definiálja a kedvezménytörvény megcélzottját. És azt gondolom, hogy a “kiskorú” kifejezés ebben a tekintetben nem változtat ezen a korhatáron, azért sem változtat, mert egyé bként hozzáteszi utána, hogy a kiskorúakon túl még az egyetemifőiskolai tanulmányokat folytatókat is preferálja. De vannak olyan gyermekek, akik ez után a kor után is még mindig bizonyos képzésben részt vehetnek, mert hangsúlyozom, még mindig gyerekek, de már rég nem kiskorúak és rég nem főiskolai hallgató korúak. Nos, ez csak egy példa volt arra, tisztelt képviselő úr, hogy természetesen nagyon komolyan mérlegeltük azt, hogy a beadott módosító indítványok jogi értelemben lefedike a jogalkotói szándékot, vagy ha úgy tetszik, a módosítói szándékot. Én azt gondolom, hogy itt is egy olyan példáról van szó, amikor nem fedi le az indítvány beadóinak vélhető szándékát az a kifejezés, amit használtak, mert az a kifejezés jogilag semmiképpen nem értelmezhető ebben a szövegkörnyezetben. Hát ez egy nagyon érdekes vita, ami az ön által is emlegetett magyar nemzet hagyományaira történő utalás, mert ha valamiben van politikai utalás, akkor az pont a hagyomány. Az összes többinek, ami egyébként Dávid Ibolya módosító indí tványában benne van, a kultúra s a többi, annak valóban nincs politikai felhangja. De a hagyományoknak van politikai felhangja. Annak nem politikai felhangja van, bocsánatot kérek: ennek az országnak, ennek a népnek a hagyományaihoz hozzátartozik a politik ai berendezkedés és a politikai határok is hozzátartoznak. Ha tehát valaki valamit félre akar értelmezni, ahogy ön mondta egyébként, ebben egyetértünk, akkor azt gondolom,
