Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
360 oktatásinevelési támogatás, sajnálatos módon ez a módosító javaslat ezt kizárja, ugyanis kizárólag a tanulmányokat folytató diákok kaphatják meg, márpedig az óvodások nem folytatnak tanulmányokat. Erre mondta egyébként egyértelm űen a Külügyminisztérium képviselője, hogy a tanulmányokat folytató kiskorúak helyett valóban helyesebb lenne a “nevelésben vagy oktatásban részesülő gyermek” kifejezést használni, a 14es módosító javaslatunk szerint. (21.20) Ugye eléggé evidens, hogy ha az a cél, hogy az óvodások is kaphassák a 20 ezer forintos támogatást, akkor ez a megfogalmazás nem helyes? De ennél nagyobb baj van! Az oktatásnevelési támogatásokkal kapcsolatban önök azt a képzetet akarják kelteni, hogy meglesz a pénz, biztosítani fogj ák a támogatást. Eltelt két év, és ezt nem tették. Miért? Ezt nem lehet tudni. Vártak arra a törvénymódosításra, amit egyébként önöknek kellett volna beterjeszteni? De hát a 2002es év lezárult, beérkeztek a pályázatok. Több milliárd forinttal tartozik az anyaország a határon túli magyar családoknak. Miért nem akarják ezeket az összegeket folyósítani? Nem arról van szó talán, hogy a 24. számú módosító javaslatban megfogalmazott szerződéskötésre várnak az egyes szomszédainkkal, és majd azt fogják mondani, az ért nem lehet ezt a több milliárd forintot a határon túli magyaroknak odaadni, mert nincs érvényes nemzetközi szerződés? Ez lesz majd a következő. Erre egyébként elég nagy összegekben mernék fogadni. Ez pedig az önveszélyes magatartásnak egy példája, amit a baloldali kormány nem elsősorban saját magával, hanem a határon túli magyarsággal szemben folytat. Miért kell rögzíteni, hogy nemzetközi szerződés alapján folyósíthatók ezek a támogatások, amikor - hangsúlyozom - ilyen típusú felvetések egyesegyedül Szl ovákia részéről vetődtek fel? Románia esetében pedig az elmúlt évek tapasztalata az volt, hogy még a velencei bizottsághoz beadott beadványukban sem kezdeményezték az oktatásinevelési támogatással kapcsolatban, hogy bármiféle szerződés függvé nye legyen. De úgy látom, önök lassan már ezt is elérik, mert legutóbb Szabó államtitkár úrnak a román fél ezt már felvetette. Ezért volt nagyon bölcs dolog az önök részéről az OrbánNăstasemegállapodás helyett egy úgymond új megállapodást kilátásba helye zni a románokkal, amelynek a megkötése nyilván nem lesz túl könnyű. S különösen nem lesz egyszerű az OrbánNăstasemegállapodásnál kedvezőbb kétoldalú megállapodást kötni. Bár sok sikert kívánok önöknek ahhoz, hogy az önök által oly sokat támadott OrbánNă stasemegállapodásnál kedvezőbbet tudjanak megkötni, de úgy látom, hogy ennek a politikai előfeltétele és realitása meglehetősen csekély. A következő probléma a kultúrán és oktatáson túlmutató kedvezmények törlése. Itt különösen a régiók támogatásának és a z egészségügyi támogatásoknak az ügyét vetném fel, valamint a vízumtémát, a kedvezményes elbánást a vízum területén. Ez a 8. számú módosító javaslat, amelyről egyébként már mások is szóltak. Ami az egészségügyi, illetve regionális támogatást illeti: tegnap már megvitattuk, hogy azáltal, hogy ezeket önök a határon túli magyarokat érintő jogszabályból kiiktatják, gyakorlatilag törvényen kívül helyezik azokat az alapítványokat, azokat a tevékenységeket, amelyek az elmúlt tízegynéhány esztendőben már folytak. M i pedig törvényes alapot szerettünk volna nyújtani ezeknek a tevékenységeknek. Amíg ilyen visszalépésre nem került sor, addig lehetett azt mondani, hogy nem mindent szabályoz egy jogrendszer. De ha egyszer kivesszük ezeket az elemeket a magyar szabályozásb ól, nem tartanak attól, hogy kétkulacsos politikával fogják majd önöket megvádolni? Mert ugyan lehet, hogy kivették a törvényből, de folytatják az Új Kézfogás Alapítvánnyal vagy a Segítő Jobb Alapítvánnyal a határon túli magyarok támogatását? Esetleg össze függ ez azzal, hogy a határon túli magyaroknak szóló keretet - ami egyébként az öné, illetve az enyém volt annak idején a Külügyminisztériumban - ön gyakorlatilag átkeresztelte, és egy társadalmi szervezeti keret lett? Ennek nézhetnek elébe a határon túli alapítványok is, hogy megszűnik ezeknek az intézményeknek a határon túli magyar jellege talán? Mert igazából attól tartok, hogy az a visszalépés, amit önök most a státustörvényben végrehajtanak, ennek a kockázatát hordozza, s
