Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
357 (21.00) Az államtitkár úr azt mondja, nem a kormány tehet arról, hogy így zajlik ennek a vitának részben a plen áris, részben a bizottsági szakasza. De, államtitkár úr, kizárólag és egyesegyedül a kormány tehet róla, ugyanis a kormány teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy mikor van vége a parlament ülésszakának, mikor kell ahhoz beterjeszteni a parlament elé a törvényjavaslatot, hogy az még elfogadható legyen; mikor kell megrendezni a Magyar Állandó Értekezletet, és ha önök nem tudták tartani ezt az ábécészerűen egyszerű menetrendet, akkor az utolsó dolog, amit megengedhetnének maguknak, hogy a jogállami eljár ásból egy bohózatot csinálnak – egyébként, sajnálatos módon, nem első alkalommal. Azt pedig az ízléshatáron mozgó megnyilvánulásnak tartom, államtitkár úr, hogy ön a határon túli magyarokra akarja kenni ezzel kapcsolatban a felelősséget, mondván, hogy a ha táron túli magyarok megkötik a kormány kezét. Nézze, a határon túli magyarok, amikor a Magyar Állandó Értekezleten aláírták ezt a módosító javaslatcsomagot is tartalmazó zárónyilatkozatot, akkor egyrészt tájékozódtak önöktől arról - szeretném fölhívni erre államtitkár úr figyelmét , hogy ez nem jelenti a törvény szövegéről történő megállapodást. Foggalkörömmel tiltakozott a jelen lévő államtitkár úr, hogy ez a megállapodás nem jelenti a törvény szövegéről történő megállapodást. Erre szeretném nagyon határ ozottan fölhívni a figyelmét, de azt is az emlékezetébe idézni, hogy az összes módosító javaslat, ami itt az asztalunkon fekszik, élvezi a határon túli magyarok támogatását. Már csak annál az egyszerű formállogikai okoskodásnál fogva is, hogy minden javasl at, amit mi beterjesztünk, azt a célt szolgálja, hogy az önök által túlságosan megkurtított törvényből lehetőség szerint valamit megmentsünk. Megmentsük azokat az elemeket, amelyek most is egyébként a törvény részét képezik, és ezek az elemek élvezik a hat áron túli magyarok támogatását többszörösen. Továbbmegyek: az önök támogatását is élvezik, hiszen önök is megszavazták azokat az elemeket, amelyeket most mi meg szeretnénk tartani ebben a törvényben. És hivatkozhatnék a novemberi megállapodásra is, ezek az elemek, amelyeket most mi meg akarunk menteni, mind egytől egyig a novemberi megállapodásnak a részét képezték. Talán egykét kivétel lehetséges, de a novemberi megállapodás részét képezték, amire egyébként önök is mint kormány, önök is mint Szocialista P árt rábólintottak. Tehát azt szeretném, államtitkár úr, javasolni, hogy amikor ezt az elfogadhatatlan és a demokratikus eljárást valóban semmibe vevő magatartást tanúsítják, akkor ne hivatkozzanak a határon túli magyarokra. Ennyire nem kell nemzeti középne k, ennyire nem kell nemzeti elkötelezettségűnek lenni! Bár én megértem azt az igyekezetüket, hogy megpróbálják ezen a területen is pótolni a lemaradásukat. Ezt nem várják a határon túli magyarok, hogy őrájuk hivatkozzanak akkor, amikor kifejezetten a jogál lamisággal ellentétes antidemokratikus praktikákat próbálnak meg itt, a magyar parlamentben elfogadtatni. Néhány szó a tartalmi kérdésekről. A nemzetközi elvárások, amelyek oly gyakran szerepelnek az önök hivatkozásai között, nagyon szerteágazóak. Egyszerr e beszélnek a velencei bizottság elvárásairól, ami az Európa Tanács szerve, az Európai Unió elvárásairól, az EBESZ elvárásairól, a román elvárásokról, a szlovák elvárásokról. Ezeket mind összeadják, és megpróbálják a magyar parlamenten, illetőleg a státust örvény módosításán ezeket kivétel nélkül átvezetni. Nos, nem hiszem, hogy a magyar nemzetpolitikának ez lenne a követendő iránya. Mi, amikor megfogalmaztuk a módosító javaslatcsomagunkat, még az utolsó kormányülések egyikén az Orbánkormány idején, akkor a zt mondtuk, hogy a velencei bizottság a mérce. A novemberi megállapodás még ebbe a kategóriába beleesett: a velencei bizottság a mérce. Most viszont önök azokat az elvárásokat, amelyek szűkítő módon értelmezik a velencei bizottságot - beleértem egyébként e bbe az EBESZnek és az Európai Uniónak is egyes megnyilvánulásait , amelyek ugyanakkor nem minősíthetőek az adott szervezet véleményének, ezzel kapcsolatban már elmondtuk a véleményünket , tekintik magukra nézve kötelezőnek, ami a velencei bizottság ajánl ásait illeti. Itt például különösen arra hívnám föl az államtitkár úr figyelmét, hogy a magyarországi kedvezmények vonatkozásában a velencei bizottság
