Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A magyar egészségügyi szakdolgozói kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP), a napirendi pont előadója:
326 Az egészségügyben dolgozók tulajdonképpen egy hivatásrendhez tartoznak. Ez a szó jogi értelmé ben és a hivatásrendiség klasszikus értelmezésében egyaránt így van, és mi is ezt a megfogalmazást tekintjük lényeginek. Akarat és politikai döntés kérdése a szakdolgozói kamara létrehozása, pontosan azért, mert az így nyerhető haszon, az így nyerhető prak tikum és az élet diktálta szükségletek miatt erre a szervezetre szükség van. Melyek az élet által diktált új feltételek? Említettem, hogy a szakdolgozók közül nagyon sokan már komoly felsőfokú képesítéssel rendelkeznek, felelősségteljes döntéseket hoznak, nagyon sok esetben önálló tevékenységet végeznek. Az egészségügyi szakdolgozó és a beteg közötti kapcsolat bizalmi viszony, a legtöbb esetben önálló, illetve egykét esetben orvos vagy szakmai szabályok irányításával végzett tevékenység. Az uniós csatlakoz ás kapcsán a rengeteg továbbképzési, illetve képzési kötelezettség miatt úgy tekintjük, hogy ezt az egész tevékenységet egy önkormányzattal rendelkező köztestületben kell végezni. Ez a köztestület végezné a továbbképzések nyilvántartását, kezelését, a dipl omák honosítását, meghatározná azt, amire számítunk a jövőben, hogy nagyon sokan jelennek meg a magyar egészségügyi piacon nem Magyarországon végzett munkavállalók, és ezeknek a diplomáknak a honosítását nem egy központi szerv, nem a minisztérium képes ell átni, hanem helyben az adott szervezetek képesek megítélni ennek a lehetőségét és jogszerűségét. Mindezeket összefoglalva úgy találjuk, változatlanul az a meggyőződésünk, hogy ezt a szervezetet kompromisszumokkal létre kell hozni, és a normaszövegben már o lyan változást tettünk, amely egy kicsit a nagy testvérkamarákat másolja a szervezeti felépítésben, tehát van egy alapszintű, megyei szintű és egy országos szintű szervezete a szakdolgozói kamarának. A nagy létszám áthidalására bevezettük a kamarákban a ta gozatokat, amely szerintünk át tudja hidalni ennek a szerteágazó, helyenként nagyon számos szakmának az egy kamarába való betagozódását. Kérem önöket, hogy támogassák ezt a törvénytervezetet, és amennyiben van észrevételük, nagyon nyitottak vagyunk minden ésszerű megoldásra. Az egészségügyben a szolgáltatást nyújtók felelőssége közös. A betegek ellátása során a szereplők aláfölérendeltségben, mellérendeltségben vagy önállóan végzik a munkájukat. A demokratizálódási folyamatban már két szakmai önigazgatási szerv megjelent - a gyógyszerész kamara és az orvos kamara , és a demokratizálódási folyamat végén a szolgáltatást nyújtók harmadik szakmai önigazgatási szervezete, a szakdolgozói kamara is létrejöhet. Ezért úgy ítéljük meg, hogy azonosulni lehet azzal a szakmai akarattal, mely az ápolók és a szakdolgozók vonatkozásában már több éve megfogalmazódott, s most már csak politikai akarat kérdése, hogy valóban lesze egy ilyen szakmai önigazgatási szerv. A törvényjavaslat szakszervezeti jogosítványokat nem érint , hanem kizárólag két részre koncentrál. Az egyik egy szakmai önigazgatási feladatkör, a másik pedig egy közhatalmi feladatkör. Mind a kettő az állami bábáskodást, vagy ha úgy tetszik, atyáskodást hivatott átvenni. Az egyik, a szakmai önigazgatás - amely a szakmai tevékenység önálló belső kontrollját valósítja meg , egy egyfajta minőségbiztosítás irányába való ellépést jelent, másrészt az etikai jogosítványokat jelenti, úgy mint az etikai normaalkotást, az etikai felelősség érvényesítését, közreműködést a jogszabályok megalkotásánál - mármint a szakmára vonatkozó jogszabályok megalkotásánál , véleményezési és egyetértési jogosítványt jelent. A kamara közhatalmi jogosítványai - amelyeket ma az állam lát el - úgy ítélhetők meg, hogy azokat egy köztestület so kkal hatékonyabban, sokkal jobb minőségben képes ellátni. Ez egy olyan etikai jogkör, amely a külföldiek foglalkoztatásával összefüggő jogosítvány, illetve egy olyan kamarai autoritás érvényesítése, amelyben megmondható, hogy milyen képesítés mivel ekvival ens, minek feleltethető meg. A hatósági működési nyilvántartást a gyógyszerész és az orvos kamara vonatkozásában sem az állam látja el, ennek a vezetése és karbantartása, a képzési követelményrendszerek meghatározása, a külföldi oklevelek honosítása, az eg yenértékűségi feltételrendszer meghatározása szintén közhatalmi feladat, amely a finanszírozási szerződések általános feltételeinek meghatározásában való érdemi részvétel.
