Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz):
209 lehetőségekhez ezt az igazolványt. Hiszen a határon túl lévő támogatásokhoz, a szülőföldjükön való boldogulásukhoz már mivel megnyílt a törvény, megnyílt abból a szempontból, hogy az ottani támogatásokat kik vehetik igénybe, innentől kezdve maga az igazolvány is elvesztette az egyik fontos szerepét, hogy maga a törvény eszmeisége mellett annak a gyakorlati megvalósításához is egy átlátható, követhető, és talán azt lehet mondani, hogy nyilvánt artható útonmódon kikerülhessenek ezek a támogatások azokhoz, akiket igazából megillet. S talán ha még egy gondolat erejéig az igazolvánnyal mint gyakorlati eszközzel foglalkozhatnék, akkor egy lehetőség lehetne vagy lehetett volna ez az igazolvány arra, hogy az azokban a szomszédos országokban élő magyarok, amely országok nem csatlakoznak a közeljövőben az Európai Unióhoz, majd Schengenhez, ezzel az igazolvánnyal nagyobb kedvezményeket, könnyebb elbírálást kaphassanak a Magyarországra való utazáshoz Schen gen életbe lépésekor. Úgy gondolom, hogy a törvény sok kérdésben, és én most kiemelten a magyarságról, a magyarigazolványról beszéltem volna, ebben a kérdésben is puhábbá vált; a nemzeti érdekeket, a nemzeti értékeket is bizonyos szempontból felpuhítja az a módosítás, amelyre most a kormányzati oldal törekszik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Potápi Árpád képviselő úr következik, Fideszfrakció. POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz) : Köszönöm a sz ót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jól emlékszem a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának 2001. évi kezdetére. Több hónapos előkészítő munka után szinte ünnepi hangulatban é rkeztünk mi, kormánypárti képviselők aznap az ország házába. A díszpáholyban üdvözölhettük a határon túli egyházak, szervezetek és pártok képviselőit, és személyesen jelen volt a köztársasági elnök úr is. A sajtó is megérezte a pillanat nagyságát, hisz óri ási figyelmet fordított az eseményre. Társaimmal magam is úgy éreztem, történelmi pillanat részese vagyok. Mérföldkő volt az a nap a magyar nemzetpolitikában, a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés folyamatában. (5.00) Alig két esztendő vel az említett nap után ma parlamenti érdektelenség mellett, a sajtó és a határon túliak részvétele nélkül, egy hosszú, szavazásos nap után, éjjel, most már mondhatjuk, hogy hajnalban, utolsó napirendi pontként kezdjük a kedvezménytörvény módosításának vi táját. Úgy gondolom, szimbolikus ez az időpont, jól kifejezi a Szocialista Párt, a szocialistaliberális kormány, Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter érzékenységét a határokon túli kérdések, egyáltalán a határon túli magyarság p roblémái iránt. Meglepődhetünke e cinikus magatartáson? Ha csak a Szocialista Párt, Kovács László elnök úr elmúlt évekbeli ténykedéseit nézzük, akkor nem, hisz hosszas támadás, viták után a szocialista frakció elfogadta, és megszavazta a kedvezménytörvény t. Alig fél év múlva, az OrbánNăstasemegállapodás másnapján Kovács elnök úr, hátba támadva a miniszterelnököt, a választási kampány egyik eszközévé degradálta a határon túli magyarság támogatásának ügyét. Naponta százszor hallhattuk különböző csatornákon a nyilvánvaló hazugságot: 23 millió román özönli el Magyarországot - megjegyzem, e szám tartalmazza az erdélyi magyarokat is, őket is nemes egyszerűséggel lerománozza. Természetesen nemhogy milliók nem érkeztek, de százezrek sem, még ezrek sem. De ez a sz ocialistákat nem érdekelte: populista demagógiává tették a kedvezménytörvényt, az egész magyarságpolitikát. Nemegyszer hallottam felvidéki és erdélyi barátaimtól: azért veszítettétek el a választásokat, mert segítettetek rajtunk. Kovács László külügyminisz ter úr egy tavaly nyár eleji interpellációmra válaszolva elismerte, hogy a veszélyt túldimenzionálták, a riogatást, a demagógiát tévedéseknek nevezve.
