Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
205 Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : A következő felszólaló Nagy Gábor Tamás képviselő úr, Fideszfrakció. DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztel t Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság alkotmánya megfogalmazza azt az alapot, amelyre a státustörvény épült. A paragrafus egész pontosan így hangzik: “A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyar országgal való kapcsolatok ápolását.” Sokáig éreztük úgy, hogy ez a mondat igazából nem szervesül a magyar jogrendbe, annak dacára, hogy számos erőfeszítést próbált tenni a magyar külpolitika; még az alapszerződésektől - amelyekről az előbb hallhattuk az a kkori miniszterelnök visszaemlékezéseit - sem éreztük azt, hogy valamit is segít a határon túl élő magyar közösségek sorsán, illetve elősegíti az anyaországgal való kapcsolatok ápolását. Vannak ugyan nemzetközi egyezmények, kétoldalú szerződések, ugyanakko r tudjuk nagyon jól, hogy nincs szankció ezen szerződések és egyezmények betartására, ezért az abban foglaltak tulajdonképpen a nemzeti joghatóságok jóindulatára vannak bízva. Ha picit még drasztikusabban szeretném megfogalmazni, azt is mondhatnám, hogy az abban foglaltak mint egy óhajtás, mint egy jámbor óhaj fogalmazódnak meg. Ezt a helyzetet felismerve és valóban tenni akarván valamit a határon túli magyarokért, a polgári kormány úgy döntött, hogy azoknak az államoknak a mintájára, amelyek a határon túl élő nemzettestvéreik segítésére törvényeket fogalmaztak meg, mi is valamilyen módon szeretnénk elősegíteni az ő gyarapodásukat, az anyaországgal való kapcsolattartásukat, kimondani azt, hogy ők az egységes magyar nemzet részei, és azt valamilyen, ha úgy te tszik szimbolikus, de a szimbolikus mezőnél sokkal gyakorlatiasabb, tartalommal is megtöltött jogi dokumentumba foglalni. Ez volt a státustörvény eredeti célja, és - a szabad demokratákat leszámítva - ebben értettünk egyet ebben a Házban bő két évvel ezelő tt. A probléma az, hogy ha valaki belpolitikai kampánytémává tette a határon túli magyarok ügyét, vagy ha úgy tetszik, a státustörvény kérdését, akkor mi úgy látjuk, hogy az akkori ellenzék, a mai kormányzó pártok tették kampánytémává, és ezáltal - ahogy a z már korábban elhangzott - mára saját kampányretorikájuk foglyaivá lettek, egyfajta olyan cselekvési kényszerbe kerültek, amelyből nagyon nehéz látni, hogy milyen előnye is származhat a határon túli magyaroknak. A státustörvény kiüresítése azonban nem mos t kezdődik, ez a kiüresítés már a kormányváltást követően megkezdődött. Ugyanis sokszor és sokan elmondták már a vitában is, hogy végrehajtható törvényt kellene majd megalkotni, és elfelejtik, hogy ez a törvény már megszületett, és végrehajtható lenne, ha végrehajtanák. Az e törvény alapján járó támogatásokat nyugodtan elutalhatnák például azoknak a családoknak, akik erre rászorultak, vagy akik ezt szeretnék igénybe venni, és mégsem történik ez meg. A probléma tehát mégiscsak valamilyen szemléletbeli különb ség lehet, valami, aminek a retorikai mezőben való megfogalmazása, birkózása történik most meg a Házban. Próbálunk valamit megérteni a másik logikájából, gondolatmenetéből, és minduntalan vádakká fogalmazódnak meg az érvek. Holott sokkal jobb lenne, ha nem vádakat hallanánk mindig önöktől, vagy önök nem vádaknak hallanák azokat, amiket mi mondunk, hanem sokkal jobb lenne, ha ez valódi párbeszéddé alakulna, mégpedig annak reményével - ahogy azt Horn Gyulától is hallottuk , hogy legyen valamilyen közös kimen etele, végeredménye a közös gondolkozásnak. Szeretnék ehhez néhány adalékot hozzátenni, amiben úgy látjuk, hogy nem helyes a kormánypártok álláspontja. Nem helyes arra hivatkozni, hogy az Európai Unió a diszkrimináció, a megkülönböztetések tilalmával ellen zi, hogy a státustörvény vagy a határon túl élő magyarok kedvezményeiről szóló törvény valamiféle megengedhetetlen diszkriminációt fogalmazzon meg. Mindenki tudja - legalábbis akik foglalkoztak vele, tudják , hogy az Európai Unió nem fogalmazott meg jogi dokumentumot, amelyben ezt rögzítették volna. A csatlakozási tárgyalások során ilyen
