Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HORN GYULA (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HORN GYULA (MSZP):
203 Az önök miniszterelnöke ismerte el a nyilvánosság előtt, hogy Brüsszelben is, Strasbourgban és a különböző nemzetközi szervezetekben milyen nagy támogatást próbáltunk vagy igyekeztünk szerezni az alapszerződések elfogadtatásához. Ez nem volt könnyű. És nagyon sokan vélekedtek úgy józan, nem elfogult külföldi partnerek, hogy sajnos a stabilizáló szerep a korábbi években meggyengült, és most újból erősödik; és Magyarország olyan szerepet tölthet be, amely megfelel mind az Európai Unió, mind a NATO, mind a többi szervezet követelményeinek. Hölgyeim és Uraim! Hadd említsek meg valamit még, ha már mindannyian politizálunk. Azt hiszem, nincs közöttünk vita arról, hogy a trianoni, majd a párizsi békeszerző dés mérhetetlenül igazságtalan volt, katasztrofális, rosszindulatú - mert az is benne volt vastagon , és végső soron nagyon is igazságtalan. Ezt mi kifelé is, a nemzetközi tárgyalásokon is képviseltük. Erről dokumentumok is vannak. Ezt azért szeretném alá húzni, mert például a német újraegyesítés kapcsán is hangsúlyoztuk, hogy a sors a németeket végül is kárpótolta az elmúlt évtizedekért. A sors igazságot tett. Nekünk nem tudom, hogy tesze, és mikor fog igazságot tenni. Azt hiszem, nemigen számíthatunk err e. Nos, ez a párizsi békeszerződés jellegében is teljesen új abban az értelemben, hogy nem jóvátétel, amelyet törlesztéssel le lehet tudni, hanem gyakorlatilag hosszúhosszú, időtlen időkre konzerválja a békeszerződés által elszenvedett veszteségeinket. Ug yanakkor sajnos az a helyzet, hogy állandósítja a feszültségeink lehetőségeit, forrásait - legalábbis potenciális forrásait - a szomszédokkal fennálló viszonyban. Nekem az a határozott meggyőződésem, hogy igazából egyetlen szomszédos ország sem biztosítja maradéktalanul - és a hangsúly a “maradéktalanul”on van - az ott élő magyarság jogait úgy, ahogy a nemzetközi szerződések azt előírják. Ennek ellenére nekünk oda kell igazodni, az európai normákat és igényeket kell figyelembe venni, nem pedig a mi egyes p olitikusaink hagymázas felfogásához, ábrándjaihoz vagy halva született elgondolásaihoz. Az, amit ma szélsőségesek megfogalmaznak, nem más, mint egy nemzetveszejtő politikának a meghirdetése. És nagyon jól tudjuk, hogy ezt az országot elsősorban a külső csa pások taszították bele abba az elmaradottságba, amelynek a nyomait ma is érezzük, és amelyek nehézzé teszik itt, Magyarországon is, hogy tényleg felzárkózzunk végérvényesen a fejlett államok közösségéhez. Ebben óriási szerepe volt az akkori Nyugat rossz po litikájának, hogy gondosan ügyeltek arra, hogy rossz szövetségest válasszanak, és gondosan ügyeltek arra is, hogy olyan nemzetközi lépéseket tegyenek, amelyek idegenek az európai szellemiségtől és az európai igényektől. Úgyhogy mindazok, akik ma gyengítik a magyarságot, mindazok, akik nem akarják tudomásul venni, figyelembe venni azt, hogy a nemzetközi realitásokhoz kell igazodnunk, óriási veszélyt jelentenek, és óriási károkat okoznak Magyarország, a magyarság érdekeinek. Az módosítson bármiféle szerződést - és ezt hangsúlyozni kell, mert nekünk nagy a felelősségünk mint a parlament tagjainak és politikusoknak , csak az módosítson szerződést, akinek ehhez megvan az ereje. Nemcsak hogy nincs ehhez erőnk - nem is lesz soha. Szembe kell nézni ezzel a ténnyel! Miként azt is figyelembe kell venni, hogy akkor lehet valami óriásit lépni, valamit változtatni ezen a beszorított helyzeten, ha ehhez nemzetközi partnereket találunk. Ilyen partner nincs, és meg merem kockáztatni azt a kijelenté st, hogy nem is lesz ilyen partner, amelyik ebben lép. Ezért mi a fontos? Az, hogy az adottságokból, a helyzetből kiindulva fogalmazzuk meg a törekvéseinket és határozzuk meg a lépéseinket. Ez a döntő, és ezt mutatja, ezt fejezi ki ez a törvény, illetve ez a törvénymódosítás is. Emlékeztetni kívánok arra, hogy volt az alapszerződésnek olyan következménye is, hogy gyengült a magyarsággal szembeni ottani ellenszenv, és hozzájárult ahhoz egészen, hogy a magyarok még kormányzati szerephez is jutottak. Én nem tu dok, ha már a témáról szó van, elmenni amellett, ahogy a szlovák kormány áll az egész ügyhöz. Nem értem, hogy a huszonegyedik században hogyan helyezkedhet egy kormány, amelyik rövidesen tagja lesz a NATOnak és az Európai Uniónak, ilyen álláspontra, amely ik nem képes megszabadulni attól, hogy a magyarokat - még a francia forradalom kiáltványában
