Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
197 A 2001b en elfogadott törvényt különféle nemzetközi szervezetek vizsgálták, egyikük sem fogalmazott meg olyan súlyos kritikákat, amelyek a kialakított koncepció és a törvény alapvető elveinek újragondolását és megváltoztatását tették volna szükségessé. A velencei bizottság jelentése foglalkozik részletesen más európai államok hasonló jellegű és tartalmú jogszabályaival, valamint a vonatkozó két- és többoldalú egyezmények, megállapodások kapcsolatával és a nemzetközi jog elveivel, a törvény által biztosított megkülö nböztetett bánásmóddal kapcsolatban pedig megállapítja, hogy azok önmagukban nem diszkriminatívak és nem sértik a nemzetközi jog alapelveit. Az Európa Tanács jogi és emberi jogi bizottságának jelentéstevője, Eric Jürgens által készített legelső jelentéster vezetet tartalmi hiányosságok miatt vissza is vonták, így az abban megfogalmazott kritikai észrevételeket fenntartásokkal kellene kezelni. Az Európai Unió intézményei közül sem a tanács, sem a parlament nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, hivatalos álláspo ntot arról nem fogalmazott meg. A közösségi joganyagra pedig kérem, ne hivatkozzanak, mert a közösségi joganyag és a törvény kapcsolatáról bátran kimondhatjuk, hogy az a közösségi jog rendelkezéseit nem sérti, nem sérti az Unió joganyagát a hatályos törvén y sem. Mindenesetre elvárható lett volna, hogy ilyen előzmények után, mint ami a Jürgensjelentésben megfogalmazódott, körültekintőbben járjon el a kormány, és jóval nagyobb elszántsággal próbálja védeni, támogatni és érvényre juttatni a határon túli magya rság érdekeit, elsősorban a hatályos törvény alapján, másodsorban pedig a 2002. novemberi MÁÉRTajánlás alapján is. A kormány bizony megtehette volna ezt több síkon is. Az első sík a koalíción keresztül egyfajta pártpolitikai érvelés; a második a diplomáci ai; a harmadik a nemzetközi jog színterén. A kormány nem aknázta ki megfelelően a rendelkezésre álló diplomáciai lehetőségeket sem, amit sajnos most is jól példáz Szlovákia ismételt reagálása a módosítás tervezetére. A miniszterelnök úr gyakran hív életre szakértői testületeket egyegy törvény kapcsán a saját kormánya előterjesztéseivel szemben. Láthattuk ezt először az ügynöktörvény kapcsán, azután az alkotmánymódosításkor, és láttuk az állami vezetőkre vonatkozó etikai kódex megalkotásakor is. Erre a kedv ezménytörvény esetében is sor kerülhetett volna nemzetközi jogi szakértők felkérésével, nem tették meg. Pedig láttunk már példát arra, hogy egy nemzetközileg vitatott kérdésben, 1994 és 1998 között BősNagymaros ügyében a kormányzat szakértői bizottságot h ozott létre. Miért nem került sor erre ebben a nagy horderejű kérdésében, amikor a határon túli magyarokról van szó? Járatlan úton jártunk, nemzetközi jogilag kényes területen. Egyetlenegy szakértői bizottság nem működött közre, hogy ezeket a tévhiteket el oszlathattuk volna. A kormány nagyon könnyen feltette a kezét, és nagyon könnyen megadta magát. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2002 novemberében tartott MÁÉRTülés által kidolgozott konszenzusos javaslatot továbbra is jónak tartom, sőt jobbnak tartottam, min t ezt az utolsó MÁÉRTen elfogadott javaslatot. Kár volt azt olyan könnyen feladni, és talán rövid volt az idő a két MÁÉRTülés között ahhoz, hogy jobb előkészítéssel juthattunk volna el a mai napig. Bizony, hiányos volt és elég rosszul sikeredett az az eg yeztetés, amely megelőzte ennek a törvényjavaslatnak az Országgyűléshez való beterjesztését. Az elmúlt közel egy évben a kedvezménytörvény tekintélyét azért nagyon sok minden tépázta. Tépázta, hogy a legutóbbi választási kampányban politikai céllal felhasz nálták ezt a politikusok, azután a több mint egy esztendeje húzódó módosítása, az, hogy a MÁÉRT utolsó, 2002. novemberi ajánlása valójában sikertelen kísérlet volt. Ennek a törvénynek az is tépázta a tekintélyét, hogy a határon túli magyar közösségeknek já ró kedvezményeket adminisztratív módon vissza is tartották. A 2002es pályázatok egy része nem lett kifizetve, a 2003as pályázatokat pedig még ki sem írták. Bízom abban, hogy ennek a mostani törvénymódosításnak továbbra is a határon túli magyar közösségek megerősítése a célja, és hogy a magyar nemzethez tartozás kifejeződését, a
