Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz):
154 DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tóth képviselő úr érdekesnek tartja, hogy megszólalok - akkor egy érdekességet hoznék így éjfél után a parlament üléstermébe. Valóban, az előző kormánynak is lett volna ilyen kötelezet tsége, hogy ezt a módosítást eszközölje, hiszen négy év eltelt időközben anélkül, hogy ez az Alkotmánybíróság által megállapított és tavaly november 28án nyilvánosságra hozott határozat a kormányzatot így kényszerítette volna az Országgyűlés elé. Megjegyz em: amikor a minisztérium vezetését átvettük - itt ül a helyettes államtitkár úr, aki ezt meg tudja erősíteni , utasítást adtunk ki anélkül, hogy erre bármiféle törvényi felhatalmazásunk lett volna, hogy minden bejegyzést, ami az ex lege területek vonatko zásában tulajdonos irányában megjelenik, legalább közöljük vele. Nem tudtunk arra felhatalmazást adni, hogy jogorvoslata is legyen, hiszen ezt kizárta a törvény, de legalább már azt, hogy tudjon róla, hogy az ő területén valamiféle korlátozás fog bekövetke zni, illetve a tulajdonlapi bejegyzéssel valamiféle rendelkezési korlátba fog ütközni. Ez a törvény ezt orvosolja. Amit a kártalanításra mond, helyes. Nyilvánvalóan erre kormányzati kötelezettség van végrehajtási szabályokban, de én azt gondolom, hogy a jó út, a járhatóbb út nem a kártalanítás, hanem olyan ösztönzőrendszer kidolgozása, amely a tájgazdálkodásban, az érzékeny természeti területeken történő gazdálkodások terén európai uniós források bevonásával olyan feltételrendszert teremt az ott gazdálkodón ak, hogy eszébe ne jusson a kártalanítás, hanem azt a gazdálkodási formát épp a természeti értékek megőrzése érdekében igen szép ellentételezésképpen végezze. Azt hiszem, hogy a most elindult agrárkörnyezetvédelmi programfejlesztés erre lehetőséget biztos ít. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. A képviselő úr érzékeny területre lépett, mert rögtön három kétperces hozzászólásra jelentkezés keletkezett. Illés Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót két percben. DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én a magam részéről üdvözlöm ennek a törvénynek a megjelenését a tisztelt Ház előtt, és fontos lépésnek tartom, attól függetlenül, hogy az Alkotmánybíróság kötelezett erre bennünket, illetve ajánlotta, hogy ezt a lépést tegyük meg. Ugyanakkor van egy közkeletű tévedés, amelyet szeretnék eloszlatni. Nevezetesen: az emberek nagy része azt gondolja, hogy ha egy törvényt konszenzussal fogad el a parlament, vagy teljes egység va n, akkor az egy jó törvény. Én azt tapasztaltam szakpolitikusként, hogy amikor a tisztelt Ház minden tagja igennel szavaz, akkor az a törvény senkit nem érdekel, vagy senkinek semmifajta érdeksérelme nem következik belőle. Ilyen volt a természetvédelmi tör vény is, amely nagy konszenzussal került elfogadásra, ugyanakkor jelen pillanatban is több mint tíz végrehajtási utasítás hiányzik ehhez a törvénytervezethez. Ami a lápok kijelölését, az ex lege területek kijelölését illeti: egy versenyfutás folyt az elmúl t években a természetvédelem részéről. (0.20) Nevezetesen számos olyan gazdasági érdek mutatkozott meg, amelyek ezekre a területekre rá akarták tenni a kezüket, illetve ezeket a lápokat föl akarták számolni különböző beruházások érdekében. A versenyfutás ú gy nézett ki: tegyük ex legevé ezeket a területeket, majd így őrizzük meg a jövő nemzedékei számára ezeket a természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságú területeket. Ezzel szemben természetesen egy jogállamban jogos az az igény, hogy ezen területek kij elölése a törvényeknek megfelelően történjen, és a kijelölés során módot adjunk azoknak, akik más érdekeket képviselnek, hogy ezt a kijelölést megtámadják. Ilyen tekintetben az, amit a tisztelt Ház most tesz, jelentős lépés és előremutató a jogállamiság te kintetében is, de nem csökkenti a felelősségünket abban a tekintetben, hogy bizony a természeti értékeket az elkövetkezendő évszázadokra, évtizedekre a magyar nemzet érdekében meg kell védeni.
