Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Bejelentés helyettes válaszadó személyének elutasításáról - Dr. Rákos Tibor (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Az adófizetők pénzéről" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
77 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Rákos Tibor úr, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a pénzügyminiszternek : "Az adófizetők pénzéről" címmel. A miniszter úr távollétében, ha a képviselő úr elfogadja, az államtitkár úr válaszol. Rákos Tibor képviselő urat kérdezem, hogy elfogadjae az államtitkár urat válaszadóként. (Dr. Rákos Tibor: Természetesen igen.) A képvi selő urat illeti a szó. DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A minap egy meglepő hírre leltem. Ez arról szólt, hogy a magyar pénzügypolitikát irányító miniszter, László Csaba január 27étől február 7éig szakmai körúto n vesz részt Szingapúrban, Malajziában és Indonéziában. Sokunknak ebben az országban erről az egzotikus régióról a napfény, a fövenyes óceán és a romantikusabbaknak talán még Sandokan, a maláji tigris is eszébe juthat. A gazdaságban kicsit járatosabbaknak is csak az ázsiai kistigrisként említett országokról szóló tájékoztatók ugorhatnak be. Abban viszont biztos vagyok, hogy a privatizáció a legnagyobb képzelőerővel megáldott szakértőnek sem jutna az eszébe, még ilyen zord időjárási körülmények között sem ez zel a látogatással kapcsolatban. Érdeklődtem az utazás célja felől, és azt az információt kaptam, hogy László Csaba pénzügyminiszter úr kabinetfőnökével, Fenyővári Noémivel és Csete Balázs helyettes államtitkárral a távolkeleti világ privatizációját tanul mányozzák, különös tekintettel a légügyi területre. Medgyessy Péter szocialista kormányfő a kormányprogramban az olcsó és takarékos közhivatalok képét vetítette elénk. Nyilván ez indokolta, egyébként nagyon helyesen, hogy csak egy háromfős delegáció indult . Hiszen egy ilyen út esetén csak a repülőjegy ára turistaosztályon egy főre egymillió forint. Azaz a delegáció utazásának összköltsége 3 millió forint. Ehhez kalkuláljuk hozzá a kinntartózkodási költségeket, így az összköltség legalább 1516 millió forint ra rúghat. Nos, a körutazás egyenlegét megvonva biztos szegényebbek lettünk egy illúzióval, mármint a szocialisták takarékos államra vonatkozó ígéretével, továbbá 1516 millió forint közpénzzel, viszont biztos, hogy gazdagabbak lettünk egy kipihent pénzügy miniszterrel. A kérdéseim a következők: valóban, a magyar pénzügyminiszternek, kabinetfőnökének és helyettes államtitkárának Malajziát, Szingapúrt és az indonéz szigetvilág gazdaságát, privatizációját kell tanulmányoznia? Tájékoztasson, mi lesz ennek a kör utazásnak a konkrét eredménye, gazdasági haszna hazánk számára! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kérdésre Burány Sándor államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Részben rosszul tájékozódott. Tájékoztatom ezúttal is, hogy Cserjés Ákosnak hívják a helyettes államtitkár urat. (Szijjártó Péter: Akkor vissza az egész!) Egyébként félig pontosak az értesülései, de a lényeget nem említette. Szingapúrban, Malajziában és Hongkongban a miniszter úr és szűk kísérete több mint 25 tárgyalást folytat ezekben a napokban. Azért mondom, hogy folytat, mert a tárgyalássorozatnak még nincs vége. Csütörtökön érkezik vissza a miniszt er úr. Ezek a tárgyalások gazdasági befektetőkkel, jegybankelnökökkel, pénzügyminiszterekkel és politikusokkal zajlottak. Nem hinném, hogy a Magyar Köztársaságnak, ha befektetési lehetőségekről van szó, ki kell zárnia érdeklődési köréből a távolkeleti, eg yébként gyorsan fejlődő régiót. Utazásának konkrét eredményeiről egyébként nyilván személyesen is örömmel beszámol a parlamentben, ha hazaérkezik.
