Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés, valamint a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
995 teljességgel visszafizethetetlen kölcsönö ket valamilyen szinten kezelje ezen családok számára, és ne kerüljenek az utcára ezek a családok. Az egyéb okoknál én azt írtam le, hogy a ténylegesen hajléktalanná válás veszélyének kitett családokban jellemzőek az átmeneti együttélések, a csalá d maga is instabil, a családtagok között magas az alkoholbeteg és a pszichés zavarokkal küzdők aránya. Ez az állítás valóban igaz. De nem lehet, hogy pontosan a kilátástalan helyzet, a kivezető út hiánya vezet a fenti állapot kialakulásához? Ez egy megvála szolhatatlan kérdés, minden esetben különkülön elemzést igényelne, és valószínűleg minden egyes esetben más és más megállapításokat eredményezne. Rendkívüli módon hiányolom azt, amit itt már az előttem szóló képviselőtársaim is elmondtak, hogy az anyag ne m tud pontos számadatokat visszaadni. Beszélünk itt 780 ezres számról, beszélünk 260 ezres számról, aztán beszélünk 450500 ezer veszélyeztetett családról, végül pedig beszélünk 140 ezer családról, amelyek teljességgel lehetetlen helyzetbe kerültek, és egy általán nem tudják a lakhatás költségeit megtéríteni. Én úgy gondolom, hogy pontosan kell tisztázni az elkövetkezendőkben, hogy ténylegesen melyik az a kör, amelyiknek konkrét segítséget kell nyújtani, és azt hiszem, hogy az anyag készítőjének is túl kell lépni a 2000es adatokon. Van itt egy Tárki kutatási adat, amire szintén hivatkozik az anyag készítője, ami azt mondja, hogy 140 ezer veszélyeztetett család esetében évi 38,4 milliárd forintra lenne szükség ezen családok lakhatási feltételeinek a támogatás ához. Kétlem, hogy a költségvetés ilyen nagyságrendű forrásokat tud ehhez hozzárendelni, nagyon komoly intézkedésekre viszont feltétlenül szükség van. Az önkormányzati bizottságnak az egyhangú szavazata engem egyértelműen meglepett; a szociális törvény mód osításánál is elmondtam már az aggályaimat. Mindaddig írott malaszt egyébként minden egyes törvényi rendelkezés, amíg ezeknek a végrehajtásához nincs meg a szükséges fedezet, ez nem egy fiskális szemlélet, ez egy nagyon is aggódó polgármesternek a figyelme ztetése - akkor is elmondtam, most is megteszem ezt. Hiába rendeli el egyébként 2004. január 1jétől a gyermekek védelméről szóló törvény azt, hogy egy 30 ezres lélekszámot meghaladó településen családok átmeneti otthona kerüljön kötelező jelleggel kialakí tásra, hiába mondja ki a szociális törvény azt, hogy éjjeli menedékhely, utcai szociális munka és sorolhatnám tovább, legfeljebb 2007. december 31éig, ha ehhez nincsenek meg a szükséges források. És legyünk nagyon őszinték: a szociális törvény elfogadása kapcsán az ellenzék részéről benyújtott módosító indítványoknak az el nem fogadása - hogy rossz magyarsággal fejezzem ki magam - kitolja a cikluson kívülre ennek a problémának a megoldását. Persze, tudom, rendkívül sok pénzre lenne szükség. Én az egészségü gyi bizottság ülésén is sokszor elmondtam már, legalább azt el kellene kezdeni, hogy tudjuk, ténylegesen hány 10 ezer lélekszámnál nagyobb település van, hány 30 ezernél nagyobb lélekszámú település van, hány olyan társulás van a települési önkormányzatok részéről, amelyek hajlandóak lennének családok átmeneti otthonát létesíteni, amelyek erre hajlandóságot mutatnak. Mi ezzel a problémával régen küzdünk a szociális területen, illetve a gyermekvédelmi területen is, hiszen - erről is szóltam már - a pásztói k istérségben egy olyan kistérségi szociális program megvalósítása indult el, amely mindkét probléma kezelését gyakorlatilag valamilyen szinten felvállalja. Higgyük el, az önkormányzatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, és az anyagnak egy megállapítása ren dkívül hibás: az önkormányzatok nem ellenérdekeltek ezeknek az intézményeknek a kialakításában, az önkormányzatoknak egyszerűen pénzük nincs ezeknek a létesítményeknek a megvalósításához. És ha nincs pénz arra, hogy ezeket az intézményeket kialakítsuk, hig gyük el, a későbbiek folyamán még kevesebb pénz jut ezeknek a működtetésére. Tehát azt hiszem, hogy az államtitkár asszony és az ön által vezetett munkacsoport vagy akár csak a Vecsey Miklós által - Vécsey? (Göncz Kinga: Vecsey!) akkor jól mondtam: a Vecse y Miklós
