Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés, valamint a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÖNCZ KINGA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
987 Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a vitá ban annak idején, amikor még nyáron szó volt erről, felmerült az önhibásság kérdése. A film arra is felhívja a figyelmünket, hogy milyen veszélyes erről beszélni, mert ha azt mondjuk, hogy valaki saját maga hibás egy ilyen helyzet kialakulásáért, akkor azt is mondjuk, hogy fel is mentjük a társadalom lelkiismeretét, akár a saját lelkiismeretünket is az alól, hogy felelősséget kelljen vállalnunk, és szolidárisnak kelljen lennünk az ilyen helyzetbe került emberekkel; illetve az önhibásság azt is jelenti, hogy nem annyira segítségre van szükség, mint büntetésre. Azt látjuk, amit szintén összefoglal ez a jelentés, hogy a nálunk jobb helyzetben lévő országokban is nagyon súlyos probléma a hajléktalanság, hogy ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem nagyon nyomatékosan társadalmi szolidaritás kérdése is, hogy ezt mennyire lehet elkerülni. Annak a kérdése is, hogy a társadalom mennyire érti meg az okokat, mennyire érzi úgy, hogy ez közös probléma, és közös megoldásra vár. Azt gondoljuk, akkor lehet itt valamifajta lépést tenni, ha együttműködés van az állam, önkormányzatok, egyházi szervezetek, civil szervezetek között, és van egy olyan hálózat, amelyik meg tudja tartani a családokat és ezeket a hajléktalanság által fenyegetett embereket. Az Árpád híd alatt élő család szá mára láthatóan semmifajta háló nem volt - volt egyegy aktuálisan érkező segítség, de nem volt olyan háló, amelyik megtartsa őket. Ez a jelentés 17 pontban foglalja össze a tennivalókat, a terveket; ezek között szerepelnek olyanok, amelyek további vizsgáló dást igényelnek, hogy pontosabban értsük, mi is történik, pontosabban lássuk, melyik kör az, amelyiket fenyegeti a hajléktalanság; és összefoglalja azokat az eszközöket is, amelyek nagy része messze túlmegy a szociális ellátás eszközrendszerén. A beavatkoz ásokat három csoportba sorolva, az elsődleges, a másodlagos és a harmadlagos megelőzés csoportjába, az elsődleges megelőzés tulajdonképpen az, hogy mindenki lakáshoz, fedélhez juthasson ma Magyarországon. Közben elkészült a nemzeti lakásprogram, ami most m ár vitára is került, és ami sok mindent tartalmaz abból, ami reményeink szerint lehetőséget fog nyújtani arra, hogy előrelépés történjen, nevezetesen: megkönnyíti a lakáshoz jutás feltételeit; a bérlakás, a szociálislakásépítést szorgalmazza; a lakbértá mogatási rendszer rendszerszerű kiépítése szintén szerepel a tervek között, albérleti támogatásokkal és ehhez hasonló lehetőségekkel. (16.30) Egy olyanfajta terv is van, hogy védett, támogatott lakhatást lehessen biztosítani azoknak, akik például kikerülne k éppen a hajléktalanságból, és nem tudnak a szabad lakáspiacon megkapaszkodni anélkül, hogy valamilyen segítséget kapjanak. A következő ilyen fontos beavatkozási pont a másodlagos megelőzés, tehát a már megszerzett lakás megtartása, amire a már elindult a dósságkezelési program kiterjesztése valamennyire talán választ fog adni. Ez együtt tartalmazza a tanácsadást, amire mindenképpen szükség van, és a lakhatási támogatást, és az eddiginél nagyobb arányban nyújt állami garanciát arra, hogy ezt valóban finansz írozni lehessen. A már hajléktalanná vált családok esetében - a legtöbbet erről beszéltünk korábban, és kevésbé a megelőzésről, de reméljük, hogy most azért a megelőzésen nagyobb hangsúly lesz , a családok átmeneti otthona nyújt valamennyire segítséget. A probléma az, hogy ez főleg a kiskorú gyermekes családokra vonatkozik, és átmeneti időt jelent. Ennek az időtartamát most kiterjesztettük, ez 6 hónap volt kezdetben, most 12 hónap és 6 hónappal megnyújtható. (Az elnöki széket Harrach Pé ter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Adott esetben természetesen ez sem jelent hosszú távú megoldást. A szociális törvénybe belekerült az, hogy a 30 ezres lélekszám fölötti településeknek kötelező létesíteniük, illetve társulásban biztosítaniuk csal ádok átmeneti otthonát. Egy másik téma szintén érinti ezt a kérdést: ez a családon belüli erőszak miatt utcára kerülők kérdése. Nagyon sokat hallottunk mostanában erről, felmerült a krízisközpontok felállítása, ami
