Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
946 Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A vitában részt vevők! Azt gondolom, ahhoz, hogy az egészség érték legyen, kétségtelenül szemléletváltásra van szükség. Volt módom már itt részt venni a vitában korábban, és csaknem ugyanazok voltak akkor is itt, tehát ez az ismételt felszólalásom egy másik ívét szeretné kiemelni ennek a programnak, mégpedig azt a területet, ahol összkormányzati és politikai összefogásra van szükség. Mert ahhoz, hogy az egészségügyben dolgozók - orvosok, védőnők, gyógyszerészek, fogorvosok - képzésük kapcsán megkapják azt a szemléletet, hogy az élet érték, és az élet hosszát növelnünk kell - hiszen Magyarországon rövidebb ideig élünk, de nemcsak hosszabb ideig, hanem jobban is kell élni , az szükséges, hogy az összefogásban, a teljes életívünkben segítséget kapjunk. Hol tudunk segítséget kapni? Nyilván a születésünkk or, már a születésünk előtt is. Éppen ezért azt hiszem, hogy a család erősítése, ahova egy kívánt gyermek születik, a család lehetőségeinek az erősítése nemcsak az egészségügyi, szociális tárcától függő, hanem minden kormányzati lépésnek, minden rendeletal akításnak ez kell legyen a célja, mert akkor egy olyan környezetben indul az egyén az életébe, ahol egészséges lehet, szemléletében is, testében is, szociális környezetében is. A felnövekvés szakaszában függ attól, hogy milyen az óvoda, milyen az iskola, m ilyen annak a szerkezete, milyen építészeti előírásokat adunk, de egy másik tárcától függ az, hogy milyen tantervet valósítunk meg, és nemcsak testnevelésről van szó, hanem egyszer és mindenkorra épüljön be az egészségtan oktatása a tantervbe. Felnőttkorun kban, igen, vannak szűrővizsgálatok, egyéb vizsgálatok, de meghatározó az, hogy a munkakörnyezeten túl a szabadidőt hogyan töltjük el, rádöbbenünke végre arra, hogy élethosszig tanulni kell, és a felnőtt korosztálynak meg kell találni a módját, hogy megta nulja, hogyan kell egészségesen élni, hogyan kell bajba jutottakon segíteni. De ha az öregkort veszem, mint az ív végét, nyilván a családnak, az idősközösségeknek, de itt már az egészségügyi intézményeknek is kitüntetett szerepük van, h iszen a felmérésünk szerint a 60 év fölöttieknek a harmada gyakorlatilag egészségügyi, szociális intézményi szférában mozog. Lehet, hogy csak napközi otthonban, lehet, hogy csak egy idősközösségben mentálhigiénés megújulásra kap lehetőséget. Ezeket a lakók özösséghez közeli, átmeneti helyzetű, kulturális, szociális lehetőségeket, tehát nemcsak úgy fogalmaznám meg, hogy átfedés van az egészségügy és a szociális terület között, hanem hogy átfedés van a szociális és a kulturális tevékenységek között is. De ha m ost a tevékenységi körünket nézzük mint lakókörnyezetet, mint munkakörnyezetet, természeti környezetet vagy társadalmi környezetet is, akkor a lakókörnyezetünkben az elöregedett lakásokban, a 34 emeletes, lift nélküli épületekben megöregedett idősek segít ését, a felújításoknál ezeket a szempontokat figyelembe vevő terveket és kivitelezőket is nyomon kell követni, sőt netán adó- vagy egyéb kedvezményekkel segíteni. Azt hiszem, idetartozik természeti környezetünk védelme, segítése, vízbázisunk védelme, a csa tornázottság kérdése, hogy olyan lehetetlen helyzet ne legyen, hogy egy megyében, mint Fejér megye, egy európai szintű víz- és csatornaellátottságú északi területtel szemben álljon egy szinte nulla csatornázottságú és ellátottságú terület. Az átlag még így is jobb a magyarnál, de vannak térségek, ahol ez nulla, kérem szépen. Ez is valahol más terület feladata, mint az egészségügyé, de nekünk kell iniciálnunk azt, hogy itt változások legyenek. Végül vannak kitüntetett csoportok, amelyekre figyelmet kell ford ítani, és áttekintve a programot, hadd mondjam, hogy nem is érzem, nem is látom ezt benne. Az egyik ilyen kitüntetett csoport a hátránnyal születettek csoportja. Közülük a mozgáskorlátozottak beférnek egy csoportba, de vannak érzékszervi fogyatékosok, vann ak mentális fogyatékosok, akiken segítenünk kell, akiknek lehetőséget kell adnunk ahhoz, hogy megfelelő képzettséggel megfelelő munkalehetőséghez jussanak. A másik ilyen nagy csoport, sőt ennél nagyobb csoport a romák csoportja, a cigányság kérdése. Kérem, az számomra elfogadhatatlan, hogy nincs összefogott romaprogramja ennek a Johan Béla
