Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 24 (51. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
715 Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Figyelembe véve a bizottsági ülésen elhangzott véleményeket, valamint a megismert szakértői álláspontokat is, a gyülekezési szabadság helyzetével kapcsolatban az alábbi megállapításokat tesszük. 1. A gyüleke zésről szóló törvénnyel a legutolsó időkig nem volt probléma. Aggályosnak tartjuk ugyanakkor - és ezt a legutolsó hetek eseményei is bizonyítják , hogy a hatóság a törvényt könnyűszerrel többféleképpen is értelmezheti. 2. A szakértői vélemények is megerős ítik, hogy a gyülekezéssel kapcsolatban történt bizonytalankodások nem a törvény hibájára vezethetők vissza. 3. Ha pedig a törvényi szabályozás megfelelő, akkor a hatóság törvényalkalmazási problémái gyaníthatóan politikai természetű körülményekre vezethet ők vissza. 4. A kifejtettek okán is a törvény módosítását nem támogatjuk. Még egy megjegyzés: ha és amennyiben mégis felmerülne a törvény módosításának kizárólag szakmai megfontolásokon alapuló igénye, akkor módosítását pont az ellenkező irányban javasolná nk, vagyis a változtatását nem a szűkítés, hanem inkább a gyülekezési jog szélesítésének irányában támogatnánk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Megkérdezem, hogy a kormány részéről kíváne valaki v álaszolni az elhangzottakra. Még van valaki jelen a kormány tagjai közül? (Dr. Szanyi Tibor nemet int.) Nem. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Pettkó András képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum, megadom a szót öt percben. PETTKÓ ANDRÁS (M DF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, magyar demokraták, akik nem kényszeredettjei, nem kirándulói és nem csupán kirendelt résztvevői, hanem tudatos alakítói vagyunk a rendszerváltoztatás folyamatának, nagyon szeretnénk, h a a kommunizmus áldozatainak emléknapja sohasem szelídülne a kommunizmus emléknapjává. Miért mondom ezt? Azért, mert azoknak a nemzedékeknek a tagjai, akik felnőtt fejjel élték meg az elmúlt fél évszázad javát - tisztelet a kivételnek - máig sem rendezték magukban a saját életük történéseit. Úgy látszik, nem elég felnőtt fejjel élni, az élet rendjéhez tudatos fő is kell. Tudatos fő és tudatos társadalom pedig ott van, ahol az élet történéseinek rendezéséhez, egy történelmileg is vállalható értékrend kialakí tásához hozzásegít a nemzetelvű politika, hozzásegít a parlament, a kormány. Hozzásegítenek a pártok, kicsik és nagyok egyaránt; hozzásegít a tudomány, a sajtó; hozzásegítenek az emlékhelyek, a múzeumok, az ünnepek. Magyarországon ma még valami különös köd homályban együtt bolyong Szent István, Kossuth Lajos és Kádár János emléke. És nem azok tehetnek róla, akik egy felmérés kérdezőbiztosainak képesek e három nevet együtt emlegetni, hanem azok, akik abban érdekeltek, hogy sohase tisztázódjon, milyen erkölcsi és politikai dágványból próbáltunk kilépni a rendszerváltozás hajnalán. A megszépítő nosztalgia különböző formáiban tovább él az elmúlt rendszer. Mert velünk élnek, akik a valódi múltat végképp el akarják törölni. Velünk élnek, akiknek nem az áldozatok a fontosak, hanem egy olyan látszatbéke fenntartása, amelyben semmivé oldódnak a nemzet ellen elkövetett bűnök, és vállalhatóvá emelkedik az a néhány évtized, amely pedig a magyar történelem mélykorszakai közé tartozik. Máig riadalommal emlékszem arra a heve s politikai ellenállásra, ami a televízió képernyőjén megszólaló Simon Wiesenthal szavait fogadta a kilencvenes évek legelején. Az idős bécsi náciüldöző azt mondta akkor A Hétben, hogy semmi lényeges különbséget nem lát a holokauszt és a kommunizmus bűnei között. Akik akkor képesek voltak Simon Wiesenthallal szembefordulni, később cinikusan asszisztáltak egy belügyminisztériumi tisztségviselő történelemhamisító
