Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 24 (51. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
612 magyar külpolitika megkapta a magáért. Tehát az egyetlen támogatása ennek az álláspontnak a Fidesz részéről érkezett. (Németh Zsolt: Minek beszélek, ha nem figyelsz?) Szeretném elmondani azt is, hogy azóta egyébként az Európai Unió tagállamai napirendre tértek a levél ügye fölött, nem egy, nem két kormányfő, külügyminiszter nyilatkozott úgy, még a nyilvánosság előtt is, hogy egyébként a levélben egyet len mondat kivetnivalót nem talált és ő is aláírta volna, ha felkérik erre. (Zaj, derültség a Fidesz soraiban.) Az egyeztetést nem a magyar kormánynak kellett volna végrehajtani, hanem a levél kezdeményezőjéé volt ez a szerep (Németh Zsolt: Ez nem igaz!) , nem az aláírók egyikének kell egyeztetnie az Európai Unióval és a NATOval. Tehát meggyőződéssel állítom, hogy ezzel nem követett el semmiféle hibát a magyar kormány, személy szerint Medgyessy Péter, és nem került ezzel zsákutcába a magyar külpolitika. Ann ál is inkább nem, mert éppen ez felel meg annak az igénynek, hogy sokirányúak és kiegyensúlyozottak legyenek a kapcsolatok… - az Egyesült Államok és Európa és az Európai Unión belül Németország, Franciaország éppen úgy, mint más európai uniós országok. Ige n, mi alkalmazkodunk az Európai Unió jogrendjéhez, nem szégyelljük, mert az Európai Unióhoz akarunk csatlakozni, és ami a polgári kormány megoldását illeti, nemzeti érdekre hivatkozva négy éven keresztül sértegették az Európai Uniót (Az elnök a csengő megk ocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) , ez meggyőződésünk szerint sehová nem vezetett. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megköszönöm miniszter úr válaszá t. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, “A különbség” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy itt már szó volt róla a parlamentben, a múlt hét végén lemondott Kiss Elemér úr, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Szegény!) A lemondás előzménye az volt, hogy különböző áll ami vállalatoktól, illetve a Miniszterelnöki Hivataltól megbízásokat kapott az az ügyvédi iroda, amelynek ő maga is tagja. Tudjuk persze, hogy az ügyvédi irodákon belül az ügyvédek önállóan tevékenykednek, azonban mégis (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraibó l: Túlságosan önállóan! – Az elnök csenget.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Majd rátérek az elmúlt négy évre is, akkor kérem az önvallomásokat, kedves képviselőtársaim. (Derültség az MSZP é s az SZDSZ soraiban. – Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tehát mégis azt kell mondanunk, hogy a lemondás helyes volt. Helyes volt azért, mert etikai kifogás volt emelhető a megbízások ellen, még akkor is, ha fogadjuk el, hogy nem részesedett belőle a miniszter úr. (Zaj, felzúdulás a Fidesz és az MDF soraiban.) El lehet elfogadni a lemondást azért is, mert a megbízások nem voltak nyilvánosak. Megjegyzem: a parlament előtt lévő törvény ezt a kérdést majd elrendezi, illetve azért is helyes volt a lemondás , mert a nyilvánosságban meglehetősen nagy port vert fel az egész ügy, azt pedig talán nem kell ennyi év után már külön hangsúlyoznom, hogy mennyire fontos szerepe van ilyen ügyekben a nyilvánosságnak. Amint az itt a Házban is látható, a lemondás kapcsán a z ellenzék tort ül. Akkor, kedves képviselőtársaim, beszéljünk erről a kérdésről is néhány szót! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem ez a kérdés!) Mondjuk, például a Malév ugyanolyan száz százalékban állami tulajdonú vállalat, mint például a Dunafer r, tisztelt képviselőtársaim; az a Dunaferr, amelyik egyébként az elmúlt ciklusban a miniszterelnök édesapjának mindenfajta pályáztatás nélkül több száz millió forintnyi
