Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
531 JÁ RVÁS ISTVÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény és minden olyan agrártörvény, amely befolyásolja a mezőgazdaságból élőket, a mezőgazdaság területén gazdálkodókat, nagyon fontos. Nem hiszem, hogy abban vita lenne köztünk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően a közös agrárrendtartás, a közös intézményrendszer, a közös szabályozás olyan törvény megalkotását teszi szükségessé, amely ezt támogatja, ezt segíti, hiszen azonos fogalmakat kell azonos tartalommal megtöltenünk, azonos eljárási szabályok vonatkoznak ránk is az elkövetkező időben, mint amelyek a már európai uniós tagállamokban jelenleg is érvényben van. Ismertek azok a tények is, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termékek szabályozása, behozatala, kivitele azért több minisztérium területét érinti, és ez nem teszi könnyűvé. Biztató az a jel is, hogy a mindenkori miniszter eszköztára azért a jogszabályban körbe van írva, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyekkel élhet, és az is egy pozitív dolog, hogy a termékpályákon keresztül tudják ezt érvényesíteni - illetve az agrárintervenciós központ és a termékpályabizottságok , de a döntést az elkövetkező időszakban is a miniszternek kell meghoznia, mégpedig a mezőgazdasági miniszternek. Nagyon fontos a törvény megalkotása mellett, hogy a kifizetőhelyek és az az intézményrendszer, amelyen keresztül a mezőgazdasági termelők pénzhez juthatnak, fölépüljön, elkészüljön. Nagyon rövid az idő erre, hiszen alig egy évünk van, és az Európai Unió tagjai leszünk, és függetlenül attól, hogy 25 százalék, illetve a nemzeti támogatással együtt 55 százalék az a közvetlen kifizetés, amelyhez hozzájutunk, de az agrárszabályozás, az agrárpiaci rendtartás minden szabálya száz százalékban vonatkozik ránk is, belépő új tagállamokra, illetve a belépő új tagállamokban levő gazdálkodókra. Ezért nem értem én azt a folyamatot, amely a Magyar Agrárkamarának a minél nagyobb szelet megszerzése irányába való elmozdulá sokat, illetve mozgásokat jelenti. Tisztelve, becsülve a Magyar Agrárkamarát, én azt hiszem, hogy nem az agrárkamarának a helyzete vagy az agrárkamara helyzetének a javítása az elsődleges feladata az adott miniszter úrnak és a minisztériumnak, hanem az egé sz magyar mezőgazdaság érdekeit kell képviselnie. Én abba a vitába nem akarok belebonyolódni, hogy gyakorlatilag milyen hatásokkal bír már ma is akár az európai uniós körökben az agrárkamara ilyen irányú erőltetése, vagy épp Magyarországon belül is; ha ehh ez szükséges piros lapos figyelmeztetés, az majd megtörténik, de a lényeg az, hogy magának az agráriumnak az érdekeit kell képviselnie a mindenkori tárcának, nem pedig a Magyar Agrárkamara érdekeit. Érdekes esetek azért előfordultak már ebben a törvénykezé si ciklusban, hiszen az agráriumnak vannak fontos törvényei, nevezetesen a földtörvény, és lámlám, az a helyzet is előfordult, hogy a földtörvényt a pénzügyminiszter módosításai között találhattuk meg. Ez, azt hiszem, példa nélküli a magyar agrárirányítás ban, hogy az egyik legsarkalatosabb törvényt, kérem szépen, az agrárminiszter terjeszti be. Ez olyan lenne, mintha az éves költségvetést majd az elkövetkező években, mondjuk, az egészségügyi miniszter terjesztené be a tisztelt Ház elé. Én azt hiszem, ezek intő jelek, olyan intő jelek, amelyekre azért mindenféleképpen oda kell figyelni. Azonos fogalmakról beszéltünk, és egy azonos fogalmat, azonos tartalmat azért meg kellene jegyezni, nevezetesen, hogy a magyar agráriumban történelmi adottságának, történelmi helyzetének megfelelően van egy sajátosság, nevezetesen: az osztatlan közös földek, ez azért az Európai Unióban nincsen, és erre valamilyen megoldást találni kell, annál is inkább, mert a Nemzeti Földalapról szóló törvényt követő végrehajtási rendeletekbe n az a kitétel olvasható, hogy az osztatlan közös földekből nem szívesen vásárol a Nemzeti Földalap, hiszen nem biztos tulajdoni formában, bizonytalan tulajdoni formában nem akar az állam részt venni. Tehát érdemes volna az érvrendszereket is úgy összeállí tani, hogy azért ne legyenek egymásnak ellentmondóak. Aggályosnak tartom ezen agrárrendtartási törvény kapcsán, hogy az átmeneti időszak, tehát a 2003. év és a 2004. év első felének a szabályozása talán nem egészen van megoldva. Hiszen vannak nagyon fontos agrártermékek, amelyeknek az intervenciós árát meg kellene hirdetni 2003ra is; én
