Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz):
514 1 millió 200 ezer nő - nem kíván részmunkaidőben dolgozni, elsősorban az alacsony keresetek miatt. Ezt az okot jelölte meg a nők közel 72 százaléka, mert ezt a mértékű keresetcsökkenést a család nem tudná elviselni; jól tudjuk, hogy ma a magyar családmodell a kétkeresős modellre épül. De ami megdöbbentő ebből a felmérésből, hogy a megkérdezett munkanélküliek 86 százaléka szintén ezt az okot jelölte meg a részmunkaidős foglalkoztatás elutasításának. Ez pedig azt jelenti, tisztelt államtitkár úr, hogy amennyiben a részmunkaidős foglalkoztatást nemcsak azért emeltük be a munka törvénykönyvébe, mert ez jogharmonizációs célokat szolgál, akkor olyan kereseti viszonyokat kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy részmunkaidőben tudjanak dolgozni. Egyébként a megkérdezettek jelentős része a 4 és 6 órás foglalkoztatá si időt vagy munkaidőt tartaná szerencsésnek. Ha ezen belül megnézzük, hogy milyen korú hölgyek részesítenék ezt előnyben, arra a megállapításra jutunk, hogy elsősorban a még tanulóidejüket töltő vagy abba a korosztályba tartozó 1519 évesek, illetve a 2534 éves nők tartanák szerencsésnek ennek a foglalkoztatási formának a bevezetését. Az első korcsoportnál nyilvánvalóan az elhelyezkedés nehézségei, a pályakezdés problémái miatt lenne ez megfelelő, a második említett korcsoportnál pedig természetesen a kis gyermekes anyák számára lenne ez a foglalkoztatási forma kedvező. De ismétlem: ez csak abban az esetben lesz kedvező fogadtatású, ha olyan keresetek is csatlakoznak ehhez, amelyek lehetővé teszik ennek a foglalkoztatási formának a bevezetését, illetve az e zzel a joggal való élést. Még egy olyan gond merül fel a részmunkaidős foglalkoztatással - és ez elsősorban már az 50 feletti korosztályt érinti , ami a nyugdíjszerző időhöz kapcsolódik. Hiszen a társadalombiztosításról és nyugdíjbiztosításáról szóló törv ény módosítását követően 1996. december 31e óta a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe szolgálati időként. Magyarul ez azt jelenti, hogy ha részmunkaidőben dolgozik valaki, és a munkavállaló jövedelme nem éri el a mindenkori minimálbért, akkor természetszerűleg csökken az a szolgálati idő, amely a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető. Azt gondolom, hogy ezek a valós problémák olyan gondokat jelentenek, amelyeket elsősorban a kormányzatnak kell megoldania, és olyan javasl atot kell beterjeszteni a munkatörvénykönyv módosítását követően, amelyek ezekkel a felmerült kérdésekkel nemcsak hogy foglalkoznak, de megnyugtató megoldást is javasolnak mellé. Szeretném felhívni a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét arra, hogy mi egyetértünk a részmunkaidőnek mint új foglalkoztatási formának a bevezetésével, hiszen az előbb említett okok is ezt sürgetik. De ahhoz, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak valóban biztonságban érezhessék magukat, szükség lesz olyan módosításokra, am elyek a jogbiztonságukat szavatolják, garanciát nyújtanak ahhoz, hogy valóban biztonságban érezhessék magukat akkor is, ha ezt a foglalkoztatási formát fogják választani. Ezért élni fogok képviselőtársaimmal együtt a miniszter úrnak azzal a felhívásával, a melyben azt kérte a patkó minden oldalán ülő képviselőktől, hogy jobbító szándékú módosító javaslataikkal segítsék elő a törvény elfogadását. Nos, erre készek vagyunk, kész vagyok; természetesen azokat a módosító javaslatokat, amelyek a részmunkaidő mint f oglalkoztatási jogviszony bevezetését és elterjedését szolgálják, meg fogom tenni. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót tízperces időkere tben Rákos Tibornak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó. DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Államtitkár Úr! Én néhány észrevételt fűznék a törvényjavaslathoz. Először is általánosságban kezdeném, és onnan közelíte ném meg a javaslatot, hogy reményeim szerint mindannyiunk számára ismert, hogy a munkajogi jogviszony egy speciális jogviszony, hiszen egy kétoldalú jogviszony, amelyben egy fölé- és alárendeltségi viszony testesül