Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
505 Azonban a munka törv énykönyve egy olyan, a munkavállalókra, azok családjára és ezáltal szinte az egész társadalomra kiható törvény, amelynek a változtatása, módosítása mindig kiemelt, külön figyelmet igényel. Az eddigi, munka törvénykönyvével kapcsolatos jogharmonizációs törv énymódosításokon túlmenően most részben új vagy tartalmában megújult EUirányelvek lelhetők fel az új törvénymódosítás tartalmában. A tervezet a közösségi irányelveken túlmenően tartalmazza a vagy munkavállalói, vagy munkaadói oldal által szorgalmazott mód osításokat is. A beterjesztett jogszabálytervezet azonban nem oldja meg a kényszervállalkozók problémáját. Kevésnek tartjuk azt a kormányzati szándékot, hogy a színlelt szerződések ellen ezentúl a munkaügyi ellenőrök felléphessenek. Az Országgyűlés elé ker ülő javaslat egyáltalán nem felel meg azoknak a korábbi ígéreteknek, amelyekben a látszatvállalkozói szerződések visszaszorítását, a munkáltatók jogi védettségét ígérték. Nincs benne olyan szabályozás, hogy eltekintve a szerződés formájától, munkaszerződés nek kell tekinteni azt a jogviszonyt, ahol a megbízási szerződésben foglalt jogok és kötelezettségek valójában egy szokásos munkaszerződés tartalmát fedik. A kényszervállalkozók továbbra sem kapnak munkaügyi védelmet, nem terjed ki rájuk a kollektív szerző dési és üzemi tanácsi védelem, mivel a vállalkozói kategóriából nem kerülnek át a munkaviszony kategóriába. A jelenlegi változtatás legfeljebb arra elegendő, hogy felhívja a munkavállalók figyelmét a jogérvényesítés lehetőségére. A törvénykönyvbe bekerülő uniós irányelvek közül kiemelten fontos a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv, melynek kiterjesztését uniós jogszabályok is előírják. Ez a forma elősegíti az ilyen jellegű munkavégzést és az abból főállásúvá való átmenetet. Ez nagy segítséget je lentene azoknak az anyáknak, akik a gyermekeikkel többet kívánnának foglalkozni, akik munka mellett beteg családtagjaikat ápolják, vagy akiknek idős szüleikről kell gondoskodniuk, esetleg tanulás mellett szeretnének munkát vállalni. Megfelelő jogszabályi h áttérrel tehát sok ember élethelyzetén könnyítene ez a lehetőség, de a jelenlegi törvény sajnos nem szabályozza teljeskörűen ezt a kérdéskört. Sőt, sem a munkavállalónak, sem a munkaadónak nem teszi igazán az érdekévé, hogy ezt a formát alkalmazza. Egyrész t a jogszabály nem tesz különbséget a teljes munkaidőben foglalkoztatott, illetve a részmunkaidős munkavállalók utáni járadékok között, ezért például a teljes munkaidős alkalmazott két részmunkaidősre váltása esetén magasabb bérköltséget kell fizetniük a m unkáltatóknak. Másrészt a módosítás nem szabályozza a díjazás arányosságát, azaz nem írja elő a munkaidőarányos fizetési kötelezettséget, melynek következtében kiszolgáltatottá válnak a munkavállalók. Például egy négyórás munkavégzés esetén nincs megszabv a, hogy a munkabérnek el kell érnie a minimálbér felét, ezzel pedig, természetesen ha majd a többletjáradékot eltörlik, érdekeltté válnak a munkaadók abban, hogy a nyolcórás munkakört két négyórásra osszák fel. Ráadásul a munkavállaló nyugdíjjogosultságát is veszélyezteti a minimálbérnél alacsonyabb jövedelem. A részmunkaidős foglalkoztatással kapcsolatban tehát még sok megoldatlan kérdés van. Jelentős hiányossága ennek a tervezetnek, hogy az ügyeletre és készenlétre vonatkozó szabályozás nem terjed ki a le ginkább érintett egészségügyi dolgozókra, orvosokra, ennek a szabályozását bizonytalan időpontra halasztották. Az orvosokon, az ápolókon, a mentősökön és a többi egészségügyi dolgozón emberek élete múlik. Ameddig az egészségügyben dolgozók életfeltételei, munkafeltételei nem lesznek rendezve, addig annak a törvényhozónak (A hangosítás nem működik.) is veszélyeztetve lehet az élete, aki azt szavazza meg a törvényhozásban, hogy milyen mértékben és milyen módon kell az ügyelet mértékét emelni. (Közbeszólások: Nincs hang, elnök úr!) ELNÖK (Mandur László) : Egy pillanat, képviselő úr, elment az összes hang, úgy látom. Kérem a kollégákat a hiba kijavítására! (Rövid szünet.) Köszönöm szépen. Parancsoljon, és akkor nézzük az időt, hogy hol tartott a képviselő úr, hog y pontosan tudjuk. PÜSKI ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről:
