Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
503 legyen élő gyakorlat, illetve, hogy legyen átjárható ez a két forma, hogy lehessen határozot t ideig tartó munkavégzésből átminősíteni határozottba. Mindannyian tudjuk, hogy a határozatlan idejű munkavállalási szerződés előnyösebb a munkavállalónak, hiszen ahhoz külön pluszjogosítványok kapcsolódnak, például végkielégítés kapcsolódik. Ilyen módon fontos meghatározni azokat a jogi kereteket, hogy a munkaadók a határozott idejű foglalkoztatással ne tudjanak visszaélni, és ne tartsanak ilyen joghelyzetben hosszú időn keresztül embereket. A harmadik irányelv a részmunkaidőről szóló irányelv, a '97/81e s. Itt is a hátrányos helyzetű megkülönböztetés tilalmát emelném ki amellett, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás mint alternatív lehetőség, sokféle szempontból előnyös lehet a munkavállalónak. Előnyös lehet nagyon sokféle élethelyzetben a családi kötöttsé gek, családi szerepek miatt, de előnyös lehet a továbbtanulás szempontjából is. Itt is fontos, hogy lehessen átjárni a két típusú foglalkoztatás között. A negyedik irányelv a '93/104es, illetve később a 2000/34es számú módosító, ami a munkaidőről szól ál talában. Ebben az irányelvben különösen fontos, hogy milyen részleges eltérésekre van szükség a munkaidővel kapcsolatban. Ilyen módon ez az irányelv, illetve a törvénymódosításnak ezek a részei ezekre a lehetséges eltérésekre külön hangsúlyt helyeznek, köz úti, légi vagy belvízi személyszállítást, vagy árufuvarozást végző munkavállalókról lévén szó, akiket rövidentömören csak utazó munkavállalókként említhetünk. Rájuk értelemszerűen speciális szabályok kell hogy vonatkozzanak. Végül az ötödik irányelv a ten gerészekről szól. Magyarországon tenger nem lévén, nem mondhatja el magáról, hogy ez egy tömeges foglalkoztatási forma, ilyen módon ez az irányelv kisebb izgalmat és kisebb figyelmet vált ki nálunk. Ennyit általában a jogharmonizációs tennivalókról. Most m agam is szólni szeretnék néhány kérdésről, aminek a kezelése nem EUs követelmény, amit előttem Őry Csaba szerintem helytelenül pótcselekvésnek minősített, hogy ezekkel is foglalkozik a törvény. Ezek sokfélék; van közöttük olyan, ami kifejezetten pontosító jellegű, a gyakorlati élet felhívta a tárca figyelmét néhány anomáliára, és akkor ezt pontosítjuk, illetve konkretizáljuk. De ezek között van olyan is, aminek kisebbnagyobb elvi jelentősége van, és nagyon jó, hogy ha már megnyitottuk a munka törvénykönyv ét, akkor ezeket is megpróbáljuk egyúttal rendezni. Ilyen nagyon parányi, pontosító jellegű például az, hogy munkaügyi per esetén hogyan is kell figyelembe venni a határidőket, egészen pontosan a keresetlevél határidejét, mitől ketyeg az óra. Vita volt, ho gy a keresetlevél megfogalmazása vagy a postára adás s a többi; ez egyszerűen egy parányi pontosítás, igazán belefér a javaslatba. Vannak olyanok, mint mondtam az előbb, amelyeknek komolyabb az elvi jelentősége. Én természetesen ilyennek tartom az anyaság védelmével kapcsolatos szakaszt, többszöri utalást. A munka törvénykönyve, amiről már említettem, hogy alkotmány, az 5. §ában megfogalmazza, hogy hátrányos megkülönböztetést hogyan tilt a munka törvénykönyve. Itt egy csomó minden föl volt már eddig is sor olva. Ebbe a szakaszba kerül bele az anyaság, de mellette a részmunkaidős foglalkoztatás, illetve a határozott időtartamú munkaviszonnyal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés tilalma, amiről az előbb már szó volt. Itt legfeljebb azt a kérdőjelet tudom ho zzátenni az elmondottakhoz, hogy kérdés, a munkaadók hogyan fogják ezt az elvi tilalmat a következőkben a gyakorlatban figyelembe venni. Sajnos, nagyon rosszak a tapasztalatok, a munkaadók tényleg hátrányosan megkülönböztetik nemcsak azokat, akik kisgyerme kkel rendelkező anyák, hanem azokat is, akik még fiatalok, és ilyen módon szülés előtt állnak. Azt gondolom, idő kérdése, amíg ebben a diszkriminatív gondolkodásmódban valami változás tud történni érdemben. Néhány szakasz szól a távmunkáról is, felhatalmaz ást adva a kormánynak, hogy a részletek szabályait kidolgozza. Itt is kitér arra, hogy az Érdekegyeztető Tanáccsal együttműködve és egyeztetve. Fontos részletének tartom a módosításnak a teljesítménybér megállapításával kapcsolatos szakaszát, amiről az elő bb már szóltak mások is, hiszen élő gyakorlat, hogy a munkaadók a teljesítménykövetelmény fölstrófolásával próbálják előidézni azt a helyzetet, amikor még a minimálbért sem kell megfizetniük a dolgozóknak. Itt a teljesítménykövetelmények objektív
