Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
498 érinti, ami nem másról szól, mint arról, hogy mun kaszerződés vagy egyéni vállalkozói igazolvány. Lehete és szabade, hogy a munkaszerződések helyett egyéni vállalkozói igazolványok kiváltásán keresztül kényszerítsük a munkavállalókat a munka világában való szerepvállalásra? Lehete olyan helyzetet terem teni, ahol jogosítványaik elvesztése ennek a következménye? Lehete olyan viszonyrendszert életre hívni, ahol a közterheknek - idézőjelbe tetten - a dolgozókra történő áthárítására kerül sor? Azt gondolom tehát, hogy joggal hordozza magában a törvényjavasl at a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát. Polgárjogi vagy munkaviszony létesítésére kerüljön sor? Azt gondolom, hogy ezt nem a munkaadók és a munkavállalók előtt fekvő brosúrák és papírok kell hogy meghatározzák, hanem a szerződésnek és a tevékenységnek a beltartalma, ez alapján kell megtörténnie. És szoros összefüggés van, mint ahogy említésre került ma már, a munkaügyi ellenőrzés és a bíráskodási szempontoknak az összeérhetősége tekintetében, a megegyezősége vonatkozásában. Úgy gondo lom, hogy nem lehet nem szólni ezen aktuális tennivalók tekintetében a teljesítménybér, a teljesítménykövetelmény és a minimálbér kapcsolatáról, arról, ami az elmúlt esztendőkben rengeteg ellentmondásossággal volt övezve. A törvény módosítása egy objektív mérésen alapuló előzetes eljárás lefolytatását teszi meg, írja elő, ami gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy a teljesítménykövetelmények egyrészt reálisak legyenek, másrészt a realitás alapján teljesíthetők is legyenek, azért, hogy az emberek, akik ala csony bérszint mellett foglalkoztatottak, legalább a minimálbért meg tudják keresni, azt a minimálbért, ami jelen pillanatban 6 ezer forint nettó összeggel több, mint egy esztendővel volt. Ilyeténképpen szeretnék szólni még egy dologról, egy valós, létező gondról, a készenlét kérdéséről. Mint említésre került ma is, a készenlét tekintetében a munkatörvénykönyv viszonylag erős szabályokat hordoz magában. 200 óra az az időtartam, amit a készenlét keretei között el lehet tölteni, kollektív szerződés mellett 30 0 órára bővíthető mindez. Itt ez a törvényjavaslat egy új fogalmat vezet be, az ügyelet fogalmát. És megnyugtatni szeretném ismét Bernáth Ildikót, hogy majd a részletes vita kapcsán már jó érzéssel tudja támogatni a törvényjavaslatot, hogy a készenlét 25 s zázalékos mértékről 20 százalékra történő csökkentése párosul azzal, hogy az ügyelet esetében a 40 százalék bevezetését hordozza magában. Az ügyelet szól ugyanis arról, hogy a munkavállalónak a munkaadó által meghatározott helyen kell rendelkezésre állnia, a készenlét pedig arról szól, hogy a munkavállalónak elérhetőnek kell lennie, és csak egy meghatározott időintervallum elteltét követően kell tudni a munka felvételét biztosítani. Hogy plasztikusan is érzékeltessem, mondok erre egy példát. Az egyik legnag yobb magyar foglalkoztató a MÁV. A MÁV nagyfeszültségű kiépített rendszerén keresztül vagy amellett futó optikai fénykábeleken keresztül történik bizonyos kommunikációs célokból egy szolgáltatás továbbadása, ami azt jelenti, hogy akkor, amikor a telefonkés zülékeinket kézbe vesszük és telefonálunk, akkor ezen fénykábeleken, optikai kábeleken keresztül zajlik mindez a folyamat. Ezek általában nem hetente sérülnek, hanem egy adott esztendőben néhányszor kerül erre sor. Ha most erre sor kerül, ennek a hátterébe n nem ügyeletet kell biztosítani, hanem a készenléti rendszert kell megteremteni, pont annak érdekében, hogy ha ilyen meghibásodások vannak, akkor ezek záros, meghatározott időintervallumon belül kivitelezhetők, javíthatók legyenek. No, ez a különbség a be vezetett ügyelet és a készenlét kérdésköre között. (10.30) Hasonlóan fontosnak tartom a családokat, az anyákat érintő és a diszkrimináció visszaszorítását célzó intézkedéseket. Hiszen a munkajogi szabályozás mindössze annyit ér, amennyi a munkavállalók és a munkaadók érdekeinek a kielégülése tekintetében megfogható; természetesen minél szélesebb körűnek és minél megalapozottabbnak kell lennie. Úgy ítélem meg, hogy ez a törvényjavaslat összességében biztosítja az EUnormáknak való megfelelést, az ahhoz való eljutást, elősegíti az egységes joggyakorlat kialakulását, a munkaadók és a munkavállalók érdekében születik, és segíti azt, hogy hatékony gazdálkodás alakulhasson ki
