Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 17 (49. szám) - A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
462 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszék nem oly régen készített egy összefoglaló jelentést: a korrupció elleni küzdelem a számvevőszéki közreműködés bemutatásán keresztül. Eb ben a jelentésben – amit én magam nagyon értékesnek tartok – úgy fogalmaz egy gondolattal az Állami Számvevőszék, hogy minél nyitottabb és átláthatóbb egy gazdaság, annál kisebb a korrupció kísértése, annál megbízhatóbb a korrupciós kockázatok kiszűrése, s annál magasabb hatásfokú a közvetlen és a közvetett pénzügyi ellenőrzési eszközök hasznosíthatósága. Nos, tisztelt Ház, az előttünk fekvő törvényjavaslatnak három kulcsszava van, ami a közpénzekkel, a köztulajdonnal kapcsolatos: a nyilvánosság, az átlátha tóság és az ellenőrzés bővítése. Nagyon örülök annak – végighallgatva az általános vitát a múlt héten – , hogy jó remény van arra, hogy ez a törvénycsomag, még ha szükséges, módosító javaslatokkal együtt is, az ellenzék támogatását is bírja. Ez értelemszerű en szükséges is, hiszen nagyon lényeges elemei kétharmados támogatással vihetők csak át az Országgyűlésen, és ezért nyilván szükséges, hogy a patkó mindkét oldala jelentős számban támogassa ezt a törvényjavaslatot. Más vonatkozásban pedig azért is gondolom , hogy támogatásra érett az ellenzék oldaláról ez a törvényjavaslat, mert már 2001es kormányhatározat – ez az előző időszakban került megfogalmazásra – is szükségesnek tartotta, hogy a közpénzek nyilvános felhasználásáról egy törvényben határozzon az Orsz ággyűlés. Erre egyébként még a kormányváltást megelőzően mi két alkalommal is tettünk kísérletet. Önálló törvényt nyújtottam be én magam is például a közpénzek nyilvános felhasználásáról, ami már akkor is azt tervezte kimondani, hogy nem lehet üzleti titok ra hivatkozni ott, ahol közérdekű adat van. Más vonatkozásban pedig Lamperth Mónika képviselőtársam az adatvédelmi törvény módosítását indítványozta akkor. Sajnos, ez még az előző ciklusban nem talált meghallgatásra. Akkor persze én ezen nem nagyon csodálk oztam, mert a napi gyakorlat más volt, és itt nem akarom értékelni a '982002 közötti időszakot, de azért akkor, amikor tárgyaljuk ezt a törvénymódosító javaslatcsomagot, nem szabad elfeledkezni például arról, hogy az Állami Számvevőszék megvizsgálta az Or szágimázs Központon keresztül elköltött pénzeket, ami 2002ig összességében több mint 10 milliárd forintos összeget tett ki. Bizony, az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy nem tudja áttekinteni ezt a folyamatot, azért nem, mert rövid időn belül a magáncégek könyvelését kellene vizsgálni, erre pedig törvényi felhatalmazása nincs. Vagy egy másik példaként – és itt befejezem a példák sorát – az agrárgazdaságok sajátos privatizálását említhetném. Ott a nyilvánosság helyett – amit a privatizációs törvé ny lehetővé tett volna – egy zártkörű manipulációnak lehettünk szemtanúi, ami során meghatározott körök jutottak tulajdonhoz. A kormányváltás teljesen új helyzetet teremtett ebből a szempontból, hiszen a kormányváltással tulajdonképpen megfogalmazásra kerü lt egy politikai akarat arra, hogy a közéletet tisztábbá tegyük. Én most nem szeretnék itt a közéleti tisztaság kritériumairól sokat beszélni, mindenesetre nem tudom megállni szó nélkül, hogy ezeket ne említsem. Legelősorban nemcsak törvényes döntéseknek k ell megszületni a közélet szereplői részéről, hanem erkölcsileg, morálisan és a racionalitás szempontjából is együtt kell értékelnünk a közéleti szereplők döntéseit, és ezeknek együttesen kell törvényesnek, morálisan elfogadhatónak és racionálisnak lenni. A közélet szereplőinek a döntései nem nélkülözhetik az átláthatóságot és a nyilvánosságot, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy amikor a közéleti tisztaságot meg akarjuk teremteni, a legfontosabb, hogy példamutatónak kell lenni főleg azoknak, aki a legnagyobb forrásokról döntenek. Természetesen a tisztább közélet kritériumai közé tartozik, hogy ha valami nem sikerül a döntések során, akkor a felelősséget is megfelelően vállalni kell. Hogy mindez együtt megvalósuljon, meggyőződésem szerint egy sokk al fejlettebb intézményrendszert kell működőképes állapotban tartani. Ennek a kormánynak az első száz napja döntően arról szólt, hogy a jóléti fordulat első lépéseit megtette. De én másra is szeretném felhívni a figyelmet. A tisztább közélet érdekében is n agyon jelentős lépéseket tett ez a kormány, hiszen az első száznapos intézkedése közé tartozott, hogy a