Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - HARRACH PÉTER (Fidesz):
47 Köszönöm szépen. Tájékoztatom a képviselő asszonyokat és urakat, hogy két előre jelentkezett felszólaló jelezte felszólalási szándékát. Megadom a szót Harrach Péter ké pviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, majd Salamon László képviselő úrnak. Önt illeti a szó, képviselő úr. (13.20) HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a törvénymódosítás szövegét elolvastam, kerestem azokat a ponto kat, amelyek a szociális ellátást megkönnyítik, javítják, és meg kell hogy mondjam, találtam ilyen pontokat a módosításban. Örültem is ennek, és támogatjuk is őket. De megdöbbenést okoztak azok a fejezetek, amelyek az egyházi intézményekről szóltak, és arr a gondoltam, hogy vajon nem telte el tizenhárom év a rendszerváltás óta. Ez egy régi szemléletet tükröző anyag. Mert sokszor elhangzott ma már itt a Házban, meg kell hogy ismételjem: az egyházak szabad intézményalapítási és intézményfenntartási alanyi jog át sérti, három, törvényben biztosított alanyi jogát sérti ez a módosítás, egy lehetséges szakmai álláspontot helyez szembe ezekkel a jogokkal. Azért mondom, hogy lehetséges szakmai álláspontot, mert sok más szakmai álláspont is szóba kerülhetne, de nem sz abad egyenlő szintre helyezni az egyházak szabadságát és egy szociális szakmai szempontot. Hadd említsek még egy problémát, amiről szintén volt szó! Az a tény, hogy az egyházi intézmények fenntartását - ne az intézményalapításról beszéljünk, hanem a működt etésről - önkormányzati szándékhoz köti, súlyos érdekellentétet szül az önkormányzatok és az egyházak között. Hadd idézzem egy SZDSZes szociálpolitikus mondatát, Győri Péterét, aki ezt mondta: "A 3100 hazai településből mintegy kétezerben nincs vagy nem t eljes körű a kötelező szociális alapellátás. A pénzhiány pedig többek között azért van, mert az Országgyűlés által megszavazott központi források nem fedezik a kötelező ellátások teljes költségét." Nem ellenzéki politikus mondta, hanem kormánypárti. Ha töb b mint a felében az önkormányzatoknak nincs teljes körű vagy egyáltalán szociális alapellátás, akkor ebből is következik, hogy a szociális normatívát másra költik. Ha most ezt a másra felhasznált normatívát át kell adniuk egy másik intézményfenntartónak, a bból igen súlyos problémák keletkeznek, de erre már utalt Surján László képviselőtársam is. Sokkal ésszerűbb lett volna a szociális normatíva egész rendszerét, az önkormányzati törvényt átalakítani. Tudom, nem könnyű, kétharmados törvényről van szó, de ez mindenképpen meg kell hogy előzze az ilyen és hasonló módosításokat. Ez egy alapvető szakmai hiba volt, különböző intézményfenntartókat fog egymás ellen uszítani, egymással szembeállítani. Olyan problémákat rejt magában ez a törvénymódosítás, amit nemcsak az egyházi intézményt fenntartó, de az önkormányzatok is el fognak szenvedni. Három problémám van azzal a magatartással, amely a kormányzat módosítását kísérte. Az első az egyházakkal való párbeszéd; elhangzott többször, hogy volt ilyen. Valóban volt ilyen , a kormányzat közölte az álláspontját, meghallgatta az egyházakét, és utána nem történt semmi. Hadd utaljak arra a beszélgetésre, amely december 9én az elnök úr kezdeményezésére a miniszterelnök és az egyházak vezetői között folyt. Ezen a beszélgetésen m indkét fél elmondta a magáét. A miniszterelnök kabinetfőnöke úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnök úr lát lehetőséget a megoldásra, tanulmányozni fogja a kérdést, mert elképzelhetőnek tart egy kompromisszumos megoldást. Ez történt 9én, 10én pedig a kor mánypártok megszavazták a módosításokat, aminek semmi köze nem volt a kompromisszumhoz. Ez a párbeszéd a kormányzat és az egyházak között. Az elnökkel szembeni cinizmusnak kell minősíteni azt a magatartást, hogy változtatás nélkül terjesztik be újra ezt a törvényt. A harmadik problémám azzal az erőszakos kormányzati magatartással van, amely semmibe veszi az ellenzéki véleményt. Surján László képviselőtársammal - eddigi szociális miniszteri tapasztalatunkat összegezve - egy olyan önálló képviselői indítványt nyújtottunk be, amit nyilván kevesen olvastak ebben a parlamentben, de feltételezem, hogy a tárca képviselői olvasták. Ha
