Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 17 (49. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÓGL ÁRPÁD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
450 De ahhoz, hogy egy program, ami jó és pénz is van hozzá, végrehajtásra kerüljön, a legnehezebb tényező is kell: az, hogy legyen társadalmi konszenzus, legyen egyetértés a program végrehajtói és szereplői között, az egészségügyön belül maga a szakma értsen egyet abban, hogy mit akar elérni bizonyos megbetegedések vonatkozásában. (20.30) Csak egy példát szeretnék említen i. Közismert, hogy annak idején a fogászati szakma szabotálta el a fluorprevenciót. Ha a szakma nem ért egyet a program alkotóival, akkor nagyon nehéz lesz végrehajtani, a szakma ellenében nem lehet programot végrehajtani. De ugyanúgy nem lehet programot v égrehajtani úgy, hogy ha nincs társadalmi konszenzus. Most úgy tűnik, a parlamenti nyílt nap kapcsán rendelkezünk ezzel a konszenzussal, a civilek, a betegszervezetek, az önkormányzatok, mindenki akarja ezt a programot, hiszen ennek a programnak a sikeres végrehajtásával van esélyünk, hogy egészségesen Európába mehessünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Gógl Árpádnak, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. GÓGL ÁRPÁD , a Fidesz k épviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy akik itt vagyunk a teremben, és mindazok, akik részt vettek az elmúlt néhány évtized küzdelmeiben, pontosan átérzik, hogy miről van ma szó. Arról, hogy ez a fogyó, öregedő társadalom valahol megforduljon, céljai legyenek. Hiszen mi is az ember célja? Valahol a lehető legteljesebb és leghosszabb élet. Ehhez az élethez - itt már hallottuk valahol - alapjogként jutunk, az alapjogok hierarchiájában gyakorlatila g mindent megelőz. Ebből adódik és a magyar alkotmányból is, hogy könnyű helyzetben van a kormányzat, hiszen az alkotmány a kormányzatot teszi felelőssé a szerkezet és a finanszírozás kimunkálására. Semmi mást nem kell tenni, mint az alkotmányt betartani, és ennek megfelelő rendszert kell kialakítani. Hogy ez mégsem könnyű, azt hiszem, erre utal az az évtizedes küzdelem, amivel az egészségügy területén működők szeretnék elérni, hogy ez érvényesüljön. A Johan Bélaprogram, aminek száma is van és hosszabb cím e is, végül is két elemet kísérel meg ötvözni. Ez a nemzet egészségének javítása és az egészségügyi ellátórendszer átalakítása is egyben, mert ez a kettő nem választható el egymástól. Szeretném jelezni, hogy kétségtelenül minden kormányzati ciklus megkísér elt valamit tenni, és ebből néhány elem óhatatlanul vissza is tér ebben a programban is. A '94es fideszes program mottója úgy szólt, hogy “az egészség érték”, ez itt is megjelenik, össznemzeti kincsként is összegeztük; talán most is hozzá lehetett volna t enni. Végül is a programjaink a '90es évektől tartalmazták ezeket az elemeket, és két olyan anyag is elkészült, az egyik a nemzeti egészségfejlesztési program, amit magam terjesztettem az Akadémia elé 2000ben, aztán egy ezzel koherens rendszer, “Az egész séges nemzetért” népegészségügyi program. Ez a két program tulajdonképpen harmonizált egymással, és valahol összeboronálva még a mostani előterjesztésben is visszaköszönnek az elemei. Mi az, amire építettünk és ami többékevésbé visszatükröződik itt is? It t ugyanis egy kritika is elhangzott, hogy általában a ciklusok második felében, a '9498as, a '982002es ciklus második felében döntöttek. Azt hiszem, hogy az elsőben - ha a Kertaiprogramra volt utalás - az ellátórendszer és egyáltalán a csődhelyzet átg ondolása, egy új koncepció, új filozófia kimunkálása volt a feladat. A második ciklus sokkal nehezebb volt, mert ott egy Bokroscsomagot kellett korrigálni, és azt gondolom, hogy sok mindenre sor került, de érdemi előrelépésre nem, elégséges volt az egészs égügyi törvényt tető alá hozni.
